Ilyen ínséges időkben minden lehetőséget meg kell becsülni, az ember nem oda megy, ahová szeretne, hanem ahová hívják. Ha a Kaukázusba, hát oda. Ha heteken belül kétszer rángatják bele az országot az ottani harcokba, hát kétszer. Még el sem ült az azeri gyilkos és nemzeti hős átadása miatti nemzetközi felháborodás, Orbán Viktornak máris sikerült beszállnia a grúz belpolitikába – kormánypárti nagygyűlésen vett részt, négy nappal az ottani parlamenti választások előtt.

Grúziában az emberek harmada munkanélküli, ellenben Miheil Szaakasvili elnöksége alatt megnégyszereződött a börtönlakosság, és éppen most robbant ki a botrány, hogy a fegyőrök rendszeresen bántalmazzák az elítélteket. Egy amerikai elemzés szerint az országban „plurális feudalizmus” van, két korlátlan hatalomra törő uraság vív egymással: Szaakasvili és egy Bidzina Ivanisvili nevű üzletember, akinek 6,4 milliárd dolláros vagyona a fele a grúz GDP-nek. Az elnöknek jövőre lejár a második mandátuma, nem is indulhat többször, ám egy alkotmánymódosításnak hála a hatalom úgyis átszáll a kormányfőre. Szaakasvili tehát teljes gőzzel kampányol pártja, az Egyesült Nemzeti Mozgalom mellett, Ivanisvili Grúz Álom nevű laza koalíciója ellen.

A két pártot nehéz lenne európai szabvány alapján minősíteni, de az elnök oroszellenes és törökbarát, míg kihívója, ha nem is teljesen oroszbarát, de törökellenes. Vagyis Orbánnak sikerült egy orosz–török ellentét fókuszába állítania önmagát és Magyarországot. Ahogy ő fogalmazott a kutaiszi reptér átadásán: Magyarország részese lehetett Grúzia sikertörténetének. Ehhez csak gratulálni lehet.