Marxtól Wassig

Képzeljük el, hogy létezik egy város, ahol a képviselő-testület három hónapi előkészítés után határozatot hoz egy milliárdokba kerülő épület megvásárlásáról. Közeleg a szerződéskötés napja, amikor egy szakember-team rájön, hogy az épület pillérei részben bauxitbetonból készültek, ezért a ház életveszélyes, és össze fog dőlni.

A közgyűlés azonban arra hivatkozva, hogy minden szabályosan elő volt készítve, nem hajlandó újra napirendre tűzni a szerződés felülvizsgálatát, a tervezett napon megkötik a kontraktust, és kifizetik a vételárat.

Ez a műszaki példa jutott eszembe annak hallatán, hogy öt pécsi pedagógus hiába próbálta meggyőzni arról városa vezetőit: ne nevezzenek el utcát Wass Albertről, mert ha megteszik, egy rasszista gyűlölködőnek állítanak emléket, aki a vészkorszakban kipusztításra méltó patkányoknak ábrázolta a zsidókat egy újságcikkében. Pécs vezetői elé tárták a gyűlölködés bizonyítékát, de a városatyáknak eszébe sem jut, hogy emiatt esetleg meg kellene gondolni a névadást. Tették ezt technikai okokra hivatkozva, jelesül arra, hogy a névadás szabályosan elő volt készítve, és a visszalépés immár nagy veszteségekkel járna.

Minden hasonlat sántít, így az előbbi is. Ha egy értéktelen házra kidobunk milliárdokat, ott a főkönyvben kimutatható a kár, nem úgy, ha egy rasszistáról utcát nevezünk el. Ki veszít? Egy közösség szellemisége? Nehogy már! Ahol technikai okokra hivatkozva le lehet söpörni a lényegi kérdéseket, ott nincs szellem. S ahol nincs szellem, ott közösség sincs.

Lehet, hogy tévedek, és van valamiféle közösség Pécsen, csak éppen a csapat tagjainak célja a túlélés, ragasztóanyaga pedig a közöny. E városnyi közösség tagjai annyira tele vannak már a rájuk hivatkozó, de nélkülük döntő, tévedhetetlen felkentekkel, hogy nem látják értelmét a megszólalásnak. Mellesleg, amikor három hónapja arról írtunk, hogy a pécsi Marx utcából Wass utca lesz, az ott élők meglepődtek. Megkérdeztem tucatnyi lakóját az utcának, ők tőlem hallottak először a névcseréről. Ez azért érdekes, mert a névváltozásról szóló előterjesztés azt állította, a helybéliket megkérdezték az ügyben, és ők támogatták az ötletet.

Elgondolkodtunk persze azon is, vajon az alapos előkészítő munka ellenére miért nem derült ki Wass Albert fasiszta-nyilas eszmék iránt táplált, aktív szimpátiája. S azon is, hogy vajon minek kellett volna kiderülnie Wass Albertről, hogy a pécsi képviselők mégiscsak megfontolják az öt pedagógus szelíden figyelmeztető szavát. Miért nem volt elég, hogy Wass a cikkében gonosz patkányoknak láttatta és halálba kívánta a zsidókat? Mi kellett volna még ahhoz, hogy a pécsiek ne hajtsanak előtte fejet?

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.