Ezt mutatja a Klubrádió frekvenciapályázata ügyében hozott jogerős ítéletek sora, a Horthy-szobrot festékkel leöntő ügyvéd elleni verdikt, az egykori MDF-elnök asszony, a volt újbudai szocialista polgármester vagy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő korábbi vezetőjének felmentő ítélete. Az ügyészség ellenében a terézvárosi ingatlanpanama fővádlottját, a korábbi – ugyancsak MSZP-s – polgármestert sem a maffiavád alapján, hanem bagatell bűncselekmények miatt marasztalták el. Kérdéses persze, hogy ezekben az ügyekben miként döntenek majd másodfokon.

Az eddigiek azt ígérik, hogy a fellebbviteli fórumok is függetlenítik magukat a politikai nyomástól. Másfelől abban is bízhatunk, hogy az igazságszolgáltatásban nem érvényesül adok-kapok. A bírót az indulatai nem befolyásolhatják, különben tisztességes és szakszerű eljárásról sem beszélhetnénk. Van viszont egy másik – részben a tételes jogon túli – szempont, amelyre egy taláros ember is figyelemmel lehet. Ez a demokrácia alapértékeinek tisztelete, a jogállam iránti elkötelezettség.

Ezt lehetett megfigyelni például az UD Zrt.-hez köthető megfigyelési ügy kapcsán folytatott perekben is. Több fórumon is megfogalmazódott, hogy helyesen járt el Dávid Ibolya, az MDF volt elnöke, amikor a pártja demokratikus működését veszélyeztető beavatkozási kísérlet miatt a nyilvánossághoz fordult. A politikai szervezetek szabad működése olyan alkotmányos érdek, amely felülírja a személyiségi jogokat – érveltek a bírók.

Még markánsabban fogalmazott a Horthy-szobor felállítása ellen sajátos eszközökkel tiltakozó ügyvéd ellen hozott ítélet indoklása során a siófoki bíróság elnöke. Amiatt el kellett marasztalnia a vádlottat, hogy vörös festékkel öntötte le az egykori kormányzó szobrát, hiszen ezzel kárt okozott. Itt a bíró ki is tehette volna a pontot, ő azonban fontosnak tartotta, hogy tisztázza, egy demokrata miként gondolkodik a több százezernyi zsidó elhurcolásához asszisztáló, a nyilas hatalomnak megágyazó Horthy Miklósról.

A Kúria elnökhelyettese szerint ezt rosszul tette, mert egy bíró ne foglalkozzék „a cselekmények erkölcsi, történeti motivációjával, annak történeti vagy politikai értékelésével”. Szerintünk azonban ahhoz, hogy megalapozott ítéletet hozhasson, sokszor jó, ha feltárja ezeket az indítékokat. Amikor a tételes jog sérül, a bírónak el kell marasztalnia a vádlottat, ám akkor jár el helyesen, ha számol az ügy összefüggéseivel, társadalmi hatásaival is. Azzal például, hogy egy a demokrácia mellett elkötelezett országban kinek szokás szobrot állítani, s kinek nem.