Tarlós István ül egy romhalmaz tetején, és nézi, hogy az alvezérei miként lopkodják ki a még használható dolgokat. Az LMP-nek ez a helyzetértékelése kesernyésen ismerős. Úgy tűnik, csak a fedőszín változik, a mögöttes nem. Régiek a mozgatórugók, ismétlődnek a mozdulatok. Itt is, ott is.

Tarlós István pedig győzelmi jelentést íratott. Még ki is nyomtatta csinos brosúrában. Ez mondjuk új. Félidőben. Mármint szerinte. Mert igazából két éve ilyenkor legfeljebb csak remélte a győzelmet. A szocialisták szerint azért ez a nagy sietség, mert néhány hét múlva aligha lesz mit ünnepelni. Budapest csődbe megy. Az Orbán-kormány jövő évi költségvetése újabb tízmilliárdokkal rövidíti meg a várost. Horváth Csaba a szocialisták részéről előre megírt forgatókönyvet lát benne.

Pedig talán csak figyelmetlenek odafönt. Nem vették észre a BKV-mentést célzó bonyolult pénzügyi manővereket. Vagy talán süketek. Ezért nem hallották se a főpolgármester, se a hajléktalanok, se a metróutasok dühödt kiáltásait. Talán látássérültek. Képtelenek látni a valót: a ritkábban járó kukásautót, a lerobbanó buszokat, a daruerdő hiányát. A mindenütt tetten érhető súlyos állapotromlást. A régi projektek megállítását, az újak hiányát. És azt már nagyon nehéz minősíteni is, hogy a város saját halottjait szántatja be, hogy sírhelyük eladásából csiholjon ki pénzt.

Vagy látják ezt, és tetszik nekik. Mert végre a vidék kerekedhet felül. Ott épül új stadion, út, villamospálya. A fővárosiak örüljenek, ha nem dől rájuk a régi. Az oly sokáig dacoló, gőgös főváros provinciális fészekké töpörödik. Vele együtt legyőzhetik a főpolgármestert is. A nyers, egy tömbből faragott dühös embert, aki csak Orbánnal hajlandó szóba állni. Másoknak üzenget. De nem hallja a fentről lehulló szót.

Urak, felesleges ez a nagy igyekezet! Budapest belülről emészti el magát. Az önkormányzati cégek túlélésre rendezkedtek be, vezéreik kimerülnek a menesztésüket hárító akciókban. Már a parancs teljesítéséből is baj lehet.

A hivatal is tetszhalálba merevedett. Az ügymenet a végletekig lelassult. Senki nem mer egyedül dönteni, a legkisebb ügyben sem. Minden szót jól megrágnak, még a telefont is csak megfelelő biztonsági előírások betartása mellett veszik fel. Különösen azután, hogy leszólt az ellenőrzés embere: figyelünk.

Tarlós se tudja már, kinek higgyen. Dühe rég elpárolgott. A hatalom görcsös akarása merevvé tette. Aki nincs vele, az ellene. Bizalmi emberei szűk karámba szorítják. Minden hír és ember csak rajtuk keresztül juthat be hozzá. Megszűrve. Megvámolva. Mindenféle értelemben. S a főpolgármester ilyen körülmények között hoz döntéseket. Egy személyben. Szinte mindenben. S nincs, aki szólni merne. Legfeljebb egy feles mellett, a Tarlós által olyan gyakorta emlegetett őshazában, Csillaghegyen a Böbe büfében.