Sőt OV-ék szempontjából a legjobb az, ha a heti hat (12 – [5 testnevelési + 1 „osztályfőnöki”]) órára korlátozott közismereti tárgyak oktatásában mit sem hallanak Európáról. Miután pedig a keleti nyitást az azerbajdzsáni fiaskó megtorpedózta, jobb, ha a világ másik feléről és az ott élőkről sem hallanak semmit. Hiszen ha egy magyar iparmágnás cége esetleg elviszi pár szakmunkását, például hegesztőket valamely messzi földre, minél kevesebbet tudnak a helyről és nyelvéről, annál kisebb az esélye, hogy egyikük ott marad. Így a heti hat órából mindjárt meg lehet spórolni a földrajz és történelem nagy részét.

A világnemzettan pedig belefér heti három órába, és még arra is jut idő, hogy megemlítsék: élnek az öt kontinensen más népek is, ha másért nem, hogy a csodánkra járjanak, és megtanulják tőlünk mindazt, amit gyermekeink a heti hat órában megtanulnak. Beleértve a heti három órában gyakorolt rovásírást is. Itt azonban lehet szabad választás, ha fel lehet venni táltosi erkölcstant vagy sámáni hittant eredeti rovásírásban. A heti öt testnevelésórát pedig valószínűleg azért tartják fontosnak a tanterv kidolgozói minden szakmunkástanuló számára, mert feltételezik – talán okkal –, hogy akik asztalos- vagy kazánkovácsszakmára készülnek, éppúgy egész nap csak ülnek a műhelyekben, mint gimnazista testvéreik az osztálytermekben. Lehet persze, hogy ez a heti öt óra valóban szükséges az íjászat művészetének elsajátítására. Lóról, hátrafelé célozva, ahogy kell.

Mindezzel valóban aligha boldogulhatnak a szerencsétlen fiatalok a XXI. század globalizált világában. Fel kell hát tennünk a kérdést: mire akarják OV-ék felkészíteni őket? Nyilván arra, amit tenni szándékoznak: hazánk belső gyarmatosítására (lásd korábbi cikkemet: 2012. május 29.). Ehhez lesz szükség nagy számban az egykori gyarmatok bennszülötteit helyettesítő belföldi gályarabokra, akik minél kevesebb általános tudással rendelkeznek, annál eloldhatatlanabbul vannak a gályapadhoz láncolva.

A szakmunkásképzést nyilván szándékosan képzelik el úgy, hogy ellehetetlenítse a továbbtanulást, az érettségi és a felsőfokú képesítés megszerzését. A belső gyarmatosítás szempontjából láthatóan fontosabb az alacsony bérért dolgozni kényszerülő, esetleg közmunkában edzett fehérrabszolga-munkaerő felépítése. (Egyes parlamenti képviselők felszólalásaiból kitűnik, hogy a fehér rabszolgaság bővítésére népességpolitikai terveik is vannak.)

A nyelvtudás pedig végképp káros lenne az oly fontos röghöz kötés szempontjából. Sőt, a hazai gyarmatosító oligarcháknak azért is előnyös a hiánya, mert a dolgozóik így nehezebben jutnak jobban fizető állásokhoz az itteni konkurens multinacionális cégeknél. Már ameddig azok nem lesznek kipaterolva… De OV-éknak nem kell tartaniuk attól, hogy a gályarabnak szántak elnyernek használható nyelvtudást három év alatt, az állítólag erre szánt heti kilencven percben. Biztosan nem, ha nem volt alkalmuk megtanulni tanulni.

Nemrégiben A birkák dala sorozatom (Galamus.hu) 6. része is a belső gyarmatosítással s annak legfontosabb eszközével, a korrupció intézményesítésével – beleértve a demokrácia intézményeinek korrumpálását is –, a korruptokrácia létrehozásával foglalkozott. Ezek között különösen a jövő szempontjából a legfontosabb az oktatás korrumpálása, amelynek csak egyik aspektusa a közismereti tárgyak óraszámának olyan fokú csökkentése, ami egy életre megbélyegzi a szakmunkásokat.

Az oktatási rendszerünkben már bevezetett más változások is jól szolgálhatják a belső gyarmatosítás ügyét.

Például az iskolák államosítása, a közoktatási tanterv és a tankönyvek egységesítése elősegíti az uniformzombik seregének kitermelését, akik optimálisan tölthetik be nemcsak a szakmunkásigényt, hanem az egyéni gondolkodásra alkalmatlan gyarmati tisztségviselők, intézők szerepét is. A felsőoktatásban, különösen a bölcsészkaron végzők számának csökkentése is megfelel a belső gyarmat zombiigényének.

A későbbiekben pedig a jobbágyi röghöz kötés is várhatóan tovább szigorodik, hiszen a belső gyarmatosítóknak nem érdekük, hogy a hazai pénzen oktatottak a külföldi konkurenciát erősítsék. Már csak azért sem, mert a világnemzet fogalma ennek épp az ellentétén alapul: azon, hogy a nemzethez számítsuk azokat, akiket más országok adófi zetői juttattak magas szintű oktatáshoz és világszintű eredmények eléréséhez.

Sokan írnakmanapság kimerítő és elgondolkodtató dolgozatokat a demokrácia különböző intézményeinek módszeres lerombolásáról, de ha valaki összefüggést keres és talál OV-ék demokráciaromboló atrocitásai között, mindjárt összeesküvés-elméletek gyártásával vádolják. Én szívesen vállalom ennek ódiumát, mert minden tudomány és tudás alapjának az összefüggések felismerését tartom.

OV-ék ámokfutásában is a belső gyarmatosítás már előrehaladott folyamatának és a korrupció intézményesítése ebben játszott szerepének felismerése segít megérteni a despotikus hatalom-összpontosítás különböző, látszólag összefüggéstelen aspektusait. A központi szervező elv felismerése ugyanis lehetővé teszi, hogy extrapoláljunk a már megtörténtekből a még várható atrocitásokra, és jobb esélyünk legyen, hogy kivédjük a még mindig túlpörgő, de már mélyülő repedéseket mutató centrális hatalommal szemben legalább némelyiküket.

Ez különösen fontos az oktatás területén, ahol még az eddigieknél sokkal kisebb ballépések is messzemenő hatásokkal járhatnak.

A szerző közíró