Azon a nyár végi napon világossá vált, hogy az MNB-től addig megszokott érvkészletből nem lehet kiindulni, a korábbi döntések indoklásai ezúttal nem adnak eligazítást, ha a következő időszakban várható kamatdöntés előrejelzésére teszünk kísérletet. Valami új vette a kezdetét a monetáris tanács munkájában augusztusban. Olyan szempontok kerültek előtérbe, amelyek eddig kisebb súllyal estek latba, főleg egy magas inflációval terhelt időszakban.

A növekedés monetáris oldali támogatásáról van szó. Illetve többről: az egyébként indokolható cél, a gazdaság serkentése érdekében hozott döntés halovány, sőt a döntéssel ellentmondásban lévő kommunikációja egyértelművé tette, hogy a szakmai megfontolások mellett (helyett?) valami másnak is szerepet kellett kapnia. Lehet, hogy az unortodoxia beszivárgott a tanácsba, vagy a politikai nyomás nőtt akkorára, hogy vágjanak a kamaton, de tény, hogy a cselekvés és annak indoklása közt feszülő ellentmondás, a logikai kapcsolódás hiánya lényegében kizárta a racionalitást a döntéshozatalból. Márpedig aki erre a pályára lép, az küldetéssel teszi ezt, azt hidegen hagyják az ellenérvek, az végig fog menni az úton. Ezért nem lehetett meglepetés a tegnapi kamatdöntés.