Azt viszont nagyon nehéz megmondani, hogy mi is a baj (illetve lehetetlen egyetlen elemet kiemelni – mert egyébként órákig tudnánk sorolni, az alulfizetett és alulmotivált tanároktól a túlmotivált államig, vagyis az ideológia és a politika térfoglalásáig), és sosem gondoltam volna, hogy az X-faktort kell végignézni a megoldásért.

Igen, az X-faktor vetélkedést az RTL Klubon. Volt ott ugyanis egy huszonhárom éves fiú, aki könnyedén leénekelte a színpadról a profikat. Amikor aztán megkérdezték tőle, hogy mivel foglalkozik, azt felelte: közmunkás, gereblyézik.

Azokban az országokban, ahol a diákok, hallgatók számára használható oktatási rendszer üzemel, elképzelhetetlen, hogy egy kirobbanó tehetségű diák anélkül jutna keresztül a komplett közoktatási rendszeren, hogy valaki is felfigyelne rá: ez a gyerek valamiben nagyon jó, sokkal jobb, mint a többiek. A mi iskoláinkat alapesetben egyáltalán nem érdekli, hogy tehetségesek vagyunk-e. Az érdekli őket, hogy tudjuk-e az általános gáztörvényt, a pozsonyi csatát meg a Pitagorasz-tételt, és képesek vagyunk-e megtanulni – mondjuk – azt a középiskolás kémiatananyagot, amely a jövő szerves kémikusainak is bőséggel elegendő lenne (mármint a megfelelő szakon az egyetemen). Ha tudjuk, akkor sikerre ítélt emberként, tele önbizalommal lépünk majd ki az iskola kapuján – ha viszont nem, akkor lehetünk mi a világ leginnovatívabb potenciális feltalálói, legjobb énekesei vagy legördögibb autóversenyzői: mire eljutunk a bizonyítványig, garantáltan belénk fogják verni, hogy kellemetlen egy púp vagyunk a világ hátán.

A magyar iskola nem teljesíti ugyanis azt az első és legfontosabb feladatát, hogy kiderítse, miben vagyunk tehetségesek, és mi az, amivel igazán érdemes foglalkoznunk. Ebben az iskolarendszerben nemcsak azzal van baj, aki lassabban halad a többieknél, hanem azzal is, akinek történetesen gyorsabb a tempója. Ha bele tudsz simulni az átlagba, akkor nyertél – ha kilógsz a sorból (mindegy, hogy milyen okból és merre), akkor véged. Az iskoláink átlagemberek sorozatgyártását végzik – egy olyan világban, amelyik egyébként éppenhogy az egyediséget díjazza, és ahol történetesen olyan feltalálókkal, énekesekkel és autóversenyzőkkel vagyunk kénytelenek naponta megmérkőzni, akik kémiából valószínűleg egy kicsit kevesebbet hoztak magukkal, viszont minden segítséget megkaptak ahhoz, hogy remek feltaláló, énekes vagy autóversenyző legyen belőlük.

Persze azért a mi tehetségeink is kapnak valamit: gereblyét.