Cigány-országértékelő – 2012

A statisztika száraz tényei szerint mára mintegy 4 millióra duzzadt a létminimum alatt élő magyar emberek száma. Ebből minden negyedik, vagyis közel egymillióan a harmadik világbeli szegények szintjén élnek. Ennek az alsó egytizednek mintegy negyven százaléka cigány, vagy a többség szemében cigányként azonosított. Ladányi János kutatásai rávilágítanak arra a tragikus státuszváltásra, amely e közel milliós réteg társadalmi kizuhanásával együtt járt: a tartós munkanélküliség, a tartós kirekesztettség és a vele társuló gettósodás visszafordíthatatlanul pusztító folyamataira.

A legszegényebb családokban a szociális és gyermekek után járó „transzferjövedelmek” jelentik a legfőbb bevételi forrást. Az idősebbeknél a nyugdíj vagy a rokkantsági nyugdíj, a fiatalabbaknál a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás és a családi pótlék mellett a rendszeres szociális segély, illetve a munkanélküli-álláskeresési járadék, korábban „rendelkezésre állási támogatás” (rát).

Becsléseink szerint a legszegényebb családok szociális transzferektől érkező bevételei az elmúlt öt évben vásárlóértéküket tekintve felére-harmadára csökkentek!

A közfoglalkoztatottak-közmunkások „bére”: 47 000 Ft, és Matolcsy minisztertől vagy a miskolci alpolgármestertől tudjuk: „ebből meg lehet élni”. Ez az összeg mintegy 15 ezer forinttal kevesebb a szocialista közmunkabérnél.

A rendszeres, illetve rendkívüli segélyek odaítélésére és biztosítására hivatott önkormányzatok – elsősorban a forráshiányra hivatkozva, de sok helyütt az érdemtelenségre is – a legalacsonyabb szintre (2-5 ezer Ft) csökkentették, vagy szinte teljesen megszüntették a segélyezést.

A családi pótlék összege 2008 óta nem változott (kétgyermekes család esetében 13 300 Ft/gyerek, a három és több gyermeket nevelő család esetében 17 000/gyerek).

A korábban jelentős bevételt képező falusi napszám erősen korlátozódott: „cigánynak rendes magyar ember ne adjon munkát” – hallottuk Gyöngyöspatán.

A „természetbeli” megélhetési bevételek, mint a fagyűjtés, vasazás, lomizás, gomba- és gyógynövénygyűjtés és hasonlók kemény állami kontroll és korlátozás alá kerültek. Ezek a tevékenységek olyan feltételekhez kötött legális vállalkozási formák között lehetségesek, amely feltételekkel nem rendelkezhetnek a legszegényebbek. Marad a közmunka: amely heti 10 ezer forintos bevételt jelent. Az önkormányzatok ebből a pénzből vonják le – semmilyen szabályt be nem tartva – a családok valamennyi adótartozását vagy szabálysértési pénzbüntetését (leginkább: nincs lámpa a kerékpáron, nem a „zebrán” közlekednek, ha már nincs is gyalogátkelőhely…).

A tragikus mértékű társadalmi lecsúszás és egyenlőtlenség, a brutális büntető-kriminalizáló állami szociálpolitika és a drámai gyűlöletbetegség-állapotok egy harmadik világbeli Magyarország képét mutatják.

A Fidesz által bevezetett új közfoglalkoztatási politika (Magyar Munkaterv – l. Nemzeti Munkaterv – Gömbös Gyula) 2014-ig 300 000 új munkahelyet kíván létrehozni. (A kormány ORÖ-vel kötött megállapodásának híranyagaiból az derül ki, hogy ebből 100 000 „cigánymunkahely” lesz.) A miniszterelnöki nyilatkozatok egyértelművé tették, hogy ezek az „új munkahelyek” valójában a költségvetésből finanszírozott közfoglalkoztatás által létrejövő munkaalkalmak, amely „szorosan összefügg a szociális segélyezés rendszerének munkára ösztönző átalakításával, és amelynek keretében az állam maga szervezi meg azoknak az átmeneti foglalkoztatását”, akiknek az első két pillér (nyílt munkaerő-piaci elhelyezkedés, ill. szociális gazdaság) jelenleg nem kínál reálisan munkalehetőséget.

Fölfoghatatlan, hogyan képesek túlélni az egymásra torlódó válságokat, a pénztelenséget az egy főre eső havi 20 ezer forintos jövedelemből élő családok, a gyermektelen munkanélküliek és a kisnyugdíjasok.

Tapasztalatunk szerint úgy, hogy minden lehetséges munkát az egyébként lenézett és megvetett honfitársaink megragadnak – legyen az a multiknál végzett, rosszul fizetett monoton, vagy alkalmi „kenyér-szalonnáért” elvégzett nehéz munka az erdőn, a földbirtokon, szüret a szőlőültetvényeken, esetleg gyógynövénygyűjtés, fekete-, sokszor ki nem fizetett építőipari munka a városban, hetelve, ingázva, kínkeservesen lakva, 15-en a szoba-konyhában. E munkákból származó jövedelmek együtt a közmunka és a segély ritmikusan váltakozó bevételeivel menekülést jelenthetnek az éhezés, a fázás, a nyomor testet-lelket bénító szenvedései elől. Ehhez szükség van még szigorú és takarékos pénzbeosztásra, leleményességre és főképp kényszerű önmegtartóztatásra: kenyér helyett újra sütik a kovász nélküli cigány kenyeret, a bokolyit/vakarót/ punyét, ritkán van hús, akkor is a legolcsóbb csontos húsok, általában tésztával. A legszegényebbeknél erre sem telik. Nem jut a közüzemi díjakra, egyre több településrészt kapcsolnak ki a villanyáram-szolgáltatásból, sokan lopni kényszerülnek az alapszolgáltatásnak tekinthető áramot.

A legkiszolgáltatottabb, legnyomorultabb réteg az uzsorások hálójában vergődők. Az uzsorások több helyütt kiváló kapcsolatokat ápolnak a helyi párt- és közigazgatási elit hatalmasságaival.

A „gettólét patológiájához” hozzátartozik még az anómia, az értékvesztettség állapota, a bűnözés, a drog, a prostitúció, a társadalmon kívüliek saját törvényei szerint működtetett világa. A Jobbik erre a patológiára épített egy politikai stratégiát, s mint látjuk, sikeresen: szellemisége és akarata a magyar törvényhozáson, a kormányzáson, az igazságszolgáltatás működésén, a média befolyásolásában kitörölhetetlen nyomokat hagyott.

Az elmúlt két évben hozott népnyúzó-elnyomó törvények, intézkedések

1. Egykulcsos szja – jobb módú, magas keresetűeknek kedvez, hátrányosan érint mindenki mást; a kormány 2011-ben 600 milliárd forintot „hagyott” a gazdagoknál, ennyi hiányzik a szegények „kasszájából”.

2. Adóalap csökkentése a gyermekek után: a keresettel nem rendelkezőket diszkriminálja, a jobb módúakat segélyezi.

3. A kirekesztettek megregulázására: a legapróbb szabálysértések büntetési tételeinek aránytalan szigorítása, valamint a „három csapás” törvénye, ami „megoldja a cigányellenesség ügyét” (Lázár János nyilatkozata a sorozatgyilkosságok idején).

4. A sztrájkjog korlátozása, a rokkantnyugdíjak és a korengedményes nyugdíjazás elleni támadás.

5. A táppénz megfelezése, az álláskeresési járadék folyósításának három hónapra való korlátozása (ez a munkanélküli-segély de facto megszüntetését jelenti).

6. A segélyek összértékének maximalizálása, abszurd föltételhez kötése, lakástámogatás – csak az érdemeseknek.

7. Az iskolakötelezettségi korhatár leszállítása 16 évre: a Fidesz 15 évet, a Jobbik 17-et javasolt, megállapodtak a 16-ban!

8. Az egyetemisták (és a felsőoktatási intézmények) számának csökkentése, tandíj bevezetése, mindez szinte kizárja a szegényeket a felsőoktatásból.

9. Megdöbbentő mérvű „forrásmegvonások” az egészségügy, a tömegközlekedés, az infrastruktúra, a kultúra területén.

10. A közszolgálati média kormányfelügyelet alá vonása, a szélsőjobboldali politikai kommunikáció szabadon engedése.

11. A szociális konfliktusok rendőri megoldásának szorgalmazása, a rendőrségen belüli jobbikos, rasszista „verőlegények” szabadjára engedése.

12. A büntethetőség korhatárának leszállítása 12 évre.

13. Rabmunka állami tisztségviselők birtokain (L. Simon László államtitkár) – hány elítélt dolgozik havi 20 ezerért állami cégeknek vagy állami vezetők cégeinek?

14. Az alaptörvény megnyitja a kaput a fegyverviselés bevezetése előtt.

15. Közfoglalkoztatási törvény: rabszolgastátusz, rabszolgabér (az eredeti tőkefelhalmozás magyar modellje?) – a végrehajtás a belügyi tárcánál, a katonaság is szerepet kap a nagy állami beruházásoknál. A rendőrségtől, katonaságtól korábban nyugdíjazottak lesznek a munkavezetők. Mi a perspektíva: munkatábor?

16. A feudális alaptörvény szembemegy a köztársasági alkotmánnyal – és nemzetközi egyezmények sorával is. Magyarországon az alapvető emberi jogok 2012-től nem velünk születettek, természettől fogva létezők, hanem az állam által az érdemesség alapján, a kötelességekhez igazítva adhatók.

A romapolitika csődje: megszüntetett cigány (és kollektív kisebbségi) intézmények

1. Kisebbségi jogok országgyűlési biztosa (az utolsó kontrollintézmény, Kállai Ernő hivatalának eljelentéktelenítése, elhallgattatása).

2. A Magyarországi Cigányokért Közalapítvány megszüntetésével a kormány sok ezer cigány fiataltól vette el a tanulmányi ösztöndíjat.

3. A Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány megszüntetésével radikálisan csökkent a kisebbségi kultúra, művészet és média támogatása.

4. A Gandhi Közalapítvány megszüntetésével a gimnázium és kollégium államosításra került, szakmailag-szellemileg kiüresedett.

5. Az Igazságügyi Minisztérium „antidiszkriminációs” roma jogvédő hálózata felszámolásra került – ezzel megszűnt 45-50 ügyvéd közvetlen, ingyenes jogsegély-szolgáltatása a jogsértett romák részére.

6. Fokozatosan megszűnt a roma lapok támogatása, legnagyobb veszteség az Amaro Drom, a minőségi havilap eltüntetése.

7. Elhallgatott a Rádió C, elsősorban a fenntartó, többségében Fidesz-közeli kht. közönye, felelőtlen működtetése miatt, az OCÖ és a kormány a pénzügyi segítség elmulasztásával „csak” hagyta elhalni Magyarország egyetlen roma rádióját.

8. Roma Ház: a 23 éves kiváló szakmai múltra visszatekintő, fővárosi fenntartású intézmény még a szabad demokrata–szocialista vezetés alatt került a magát „jobboldalinak” tartó fővárosi cigány önkormányzat irányítása alá. 2011-ben már teljes mértékben megszüntették a Zsigó Jenő vezetése alatt korábban évente mintegy 600 fővárosi cigány fiatalt tanulmányi ösztöndíjban részesítő mintaprogramot! A Fidesz-többségű önkormányzat alatt a szakmai munka (civil jogvédelem, kulturális és összművészeti fesztiválok) megszűnt, a kezelésükben álló fonyódi, világszínvonalú képzési és üdülőközpont, amely korábban évi 2500 hátrányos helyzetű roma fiatalt és felnőttet befogadó intézmény volt, térítésköteles „hotelszolgáltatás”-sá vált, megfosztva gyermekeinket az üdüléstől, nyaralástól is.

Összegzés: az új rezsim erkölcsi és jogi különbséget tesz a munkával (tőkével) rendelkezők és a termelésből kizárt, segélyre szoruló emberek között. A jogokat ki kell érdemelni az állami tekintély előtt. Alattvalók és urak rendi típusú posztfeudális társadalmi és hatalmi rendszere látszik kirajzolódni. A rendszerváltás első két évtizede alatt leszakadt mintegy egymillió ember az eddigi nyomorszinthez képest is hihetetlen mértékben zuhant az elmúlt 2 évben! A cigányok nem polgárosodott, tartósan kirekesztett, mintegy 400 ezres tömege párialétben, a szociális és jogbiztonság elvesztése után végtelenül kiszolgáltatva a nyomornak, a gyűlölködésnek és a faji elnyomásnak, már a fizikai létét is veszélyben érzi: jogfosztottan, képviselet nélkül, csak önmagára és kevés szövetségesére számíthat!

Farkas Flórián csendje

Farkas Flórián, az Országos Roma Önkormányzat elnöke, a Fidesz országgyűlési képviselője, frakcióvezető-helyettese 2011-ben 0 percet beszélt a parlamentben, a sajtóban három említésre ügyben szólalt meg:

– Barosso Orbán-kritikája „veszélyezteti az európai keretstratégia végrehajtásának sikerét”;

– üdvözölte a kanadai egészségügyi törvény szigorítását, amely megvonta az ingyenes ellátást a bevándorlóktól,

– örömét fejezte ki, hogy a magyar igazságszolgáltatás keményen fellépett a „roma gárda” alapítását tervező pécsi fiatalemberrel szemben. Szerettük volna hallani véleményét a Magyar Gárda ötéves szülinapjáról is, a devecseri „békés kődobálás” vagy a ceglédi „bográcsolás és teleptúra” ügyében, de „kegyelmes urunk” csöndben maradt.

Teleprendezés

Az előző kormányokhoz képest lényegesen nagyobb összeget költ a jelen kormányzat a cigánytelepekre.

Az ez év februárjában elindított „Komplex telepprogram” 4,7 milliárd forintot szán a telepen élők életkörülményeinek javítására. A program kötelező eleme egy ún. „csillagház” létrehozása, amely szociális gondozási feladatok mellett fürdési lehetőséget is kell biztosítson a cigánytelepen élők számára. A programban kötelezően előírt konzorciumi partner a Türr István Képzési Központ és az Országos Roma Önkormányzat.

Településenként 45-150 millió forint nyerhető – vagyis várhatóan 50-60 önkormányzat támogatása várható.

A felzárkóztatási államtitkárság sajtóközleménye szerint „a program hatékonyan segíti a telepeken élők integrációját”: vagyis „egymáshoz” kell integrálódjanak a cigányok! Szó sincs deszegregációról, telepfelszámolásról, a magyar falvak, városok társadalmi vérkeringésébe való bekapcsolódásról! Az Orbán-kormány világossá tette: nem támogatja a cigánygettók felszámolását: az oktatási intézmények szintjén ugyanúgy, mint a lakhatásban. A „fürdető” az államszocializmus „kényszermosdatásos” időszakát idézi: megalázó. De a helyi cigány önkormányzatok nem tiltakozhatnak, az ORÖ a kötelezően bevont partner, a helyieket általában kihagyják.

Több mint aggályos, hogy az Európai Bizottság is támogatásáról biztosította a programot, amely ellentmond az EU szellemiségének, alapelveinek, saját lakhatással kapcsolatos rendeletének is.

A szerző a Polgárjogi Mozgalom a Köztársaságért elnöke

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.