Orbán Viktor akkoriban a jóléti állam foglya volt, még nem tudta, hogy Európában voltaképpen a munkán alapuló társadalomnak kellene dominálnia. Egyáltalán, akkor még kissé populista, ám alapvetően a földön járó politikusnak tűnt.

Azóta nagyot fordult a világ.

Hol van már a méltó lakhatás ígérete? A svájci frankban felvett hitelek több százezer olyan embert is megfosztottak tőle, akik egyszer már azt hihették, hogy révbe értek. No és a családonként három gyerek? Sosem voltunk olyan messze tőle, mint most. Tavaly minden eddiginél kevesebb, 88 050 gyermek született, míg 1990-ben még 125 ezernél is több.

Az autók is ugyanilyen trendet mutatnak. 2008 és 2010 között a válság dacára is nőtt a számuk, a második Orbán-kormány alatt azonban egyre több család szorul ki az autótulajdonosok boldog köréből. Budapesten stagnált, a vidéki városokban csökkent, a falvakban nőtt az autós családok aránya. Ma már csak a háztartások kevesebb mint felében van kocsi, s a gépjárművek átlagos életkora tizenkét évre nőtt.

Mindebből több közhelyes tanulság fakad: 1. Hol van már a tavalyi hó? 2. Az idők, nos, azok változnak. 3. Kétharmados többségnél nincs szükség bonmot-kra.