Legtöbben azt róják fel neki, hogy hazugsággal került kormányra: lényegesen nagyobbnak mutatta a gazdasági mozgásteret, mint amekkora az valójában volt, és azt ígérte, hogy megszorítások nélkül tudja új fejlődési pályára állítani az országot. Legnagyobb hibája azonban az, hogy ideológiai alapon mesterséges törésvonalakat hozott létre és mélyített el a társadalomban, lehetetlenné téve a közös célok megtalálását, a konszenzust és a kooperációt.

Politikai pályafutását a KISZ-ben kezdte, és családi hátterét tekintve egyértelműen az előző rendszer kedvezményezettjének tekinthető. A szocializmusban felhalmozott kapcsolati és tudástőkéjét váltotta aprópénzre a rendszerváltás után a politikában és a gazdaságban. A közvélemény nincs száz százalékig meggyőződve róla, hogy vagyongyarapodása szinkronban van a mindenkori adózott jövedelmével.

Bár szereti elvhű és igaz embernek láttatni magát, a gyakorlat alapján egyértelmű, hogy a politikai haszon fontosabb számára az erkölcsi igazságnál. Erre utal az is, hogy a pályája során többször is világnézetet váltott, és az ország, a nemzet szempontjából perdöntő fontosságú kérdésekben hajlamos megváltoztatni a nézeteit.

Nem áll tőle távol, hogy az ellene tiltakozókkal szemben karhatalmi segítséget vegyen igénybe. Jellemző rá, hogy hatalmi döntéseit a közjótól független magánérdekek is befolyásolják.

A hatalom megszerzésében tehetséges, a kormányzásban viszont kevéssé: kormányfői működése során az ország problémái nem enyhülnek, hanem inkább eszkalálódnak, a társadalmi feszültségek növekednek, és egy szűk, a kormányzathoz közel álló csoportot leszámítva a legtöbben azt érzékelik, hogy romlik a helyzetük.

Kedves olvasó! Ha ön úgy véli, hogy a fentiek leginkább Gyurcsány Ferencről szólhatnak, szavazzon bátran 2014-ben is a Fideszre. Amennyiben Orbán Viktort ismerte föl a jellemzésben, akkor szíve valószínűleg politikai értelemben is a baloldalon dobog. Ha netán úgy látja, hogy a leírás többé-kevésbé mindkettőjükre ráillik, akkor megnyugtatásként közöljük: a potenciális választók negyven százaléka hasonló dilemmákkal birkózik.