Ne bántsuk a rezsót!

Hosszú évtizedek óta most látszik először némi esély a gázárak csökkenésére. No nem azért, mert Orbán Viktor ezt parancsolta a világnak. És a makói gáz sem bújt még a felszínre. Viszont megszűnt a gáz iránti lelkesedés. Hogy minden lakásba elvisszük az új, „korszerű”, olcsó energiát, ami biztonságot, kényelmet, fejlődést hoz az emberiségnek. Hogy nem kell többé fát vágni, nem kormoz a szén, nem kell izzadni a melegért.

Szép elmélet, de a gyakorlatban valahogy ez is a visszájára fordult. A tarifa természetesen nem az alacsony költségekhez, hanem a helyettesítő termékekéhez idomult, az így keletkező hatalmas hasznot pedig inkább a gázkonszernek tették, teszik zsebre. A világon sok áru egyre jobb és olcsóbb, a hagyományos energiahordozók viszont egyre csak drágulnak, miközben minőségük nem javul. A befolyó summából jut politikusnak, „szakértőnek” is elég, hogy az áremelési blődlit valahogy lenyelessék a néppel. Ám a „láthatatlan kéz” ezt az őrületet is helyrehozni látszik.

Nem csak a dicséretes amerikai fejlesztésekre gondolok, amelyek nyomán ma már szinte mindenből ki tudják sajtolni a gázt. Hanem arra, hogy rájöttünk: ez az energiahordozó sem mindenható. És elkezdtünk gondolkodni. Éppenséggel tudunk mi mással is fűteni, ha kell. Fával, szénnel, őseink „megújuló energiás” módszereivel, a nap, a szél, a kéz erejével, amit már XXI. századi berendezések hasznosítanak. Vagy ha már gáz, akkor is takarékoskodunk, átrendezünk, vásárláskor, felújításnál, szemeteléskor odafigyelünk, és máris feleannyi a számla. Amazok meg kenjék a hajukra a drága gázukat. Higgyék el, az iparág is a tettekre figyel, nem a pukkancs beszólogatásra. Ha a folyamat tényleg veszélyezteti a hasznukat, meglátják, csökkenteni fognak. Lesz miből. Mégpedig pont annyira, hogy ismét elfelejtsük az egyéb lehetőségeket.

Csúnya dolgot fogok mondani. Tudom, mennyire függ a családi nyugalom a gázártól. Mégis, csak a fokozatos csökkentést támogatom. A mostani drágaságban kezdtük ugyanis csak átlátni, mekkora a felelősségünk a fogyasztás alakításában. De még az út elején tartunk. Így igazán bánnám, ha most megint visszakényelmesednénk. Egy érett társadalom bármilyen olcsó energiából is csak annyit fogyaszt, amennyi feltétlenül szükséges. A csökkenő gázárból vissza kéne tartani valamennyit a takarékosság ösztönzésére. Jóval többet, mint amennyit a Fidesz-kormány e címen most a lakosságnak csepegtet. És nem lobbiszagú nagygenerálokra, hanem a legszélesebb rétegeket segítő szervezésre, tanácsadásra, esetleg a legfontosabb átalakításokra – az energiatanúsítványnál jóval okosabban. Hanem most már ne verjük szét a gázrezsót se. Főleg, mert ott van. Az olcsó, kék láng még hosszú évtizedekig duruzsolhat otthonunkban. Feltéve ha el tudjuk hitetni az iparággal, hogy van másfajta gáz, másfajta energia és másfajta fogyasztás is.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.