E követhetőnek látszó megoldástól a Fidesz befoghatatlan távolságra lökte Magyarországot. A nyugati kultúrában ugyanis a társadalmi közmegegyezés minimuma a parlamentarizmus feltétlen elismerése. A Fidesz – lévén nem konzervatív, hanem autoriter jobboldali párt – viszont éppen a liberális parlamentarizmus lebontását végzi. Így hát minél elkötelezettebbek a parlamentarizmus helyreállításában a szocialisták, annál kevésbé lehet váltótársuk a Fidesz, és fordítva. Mert abba belepusztulnánk, ha négy-nyolc évente újra és újra lebontanák és újraalapoznák az éppen soron következő köztársaságot, attól függően, hogy az urnák előtt éppen balra vagy jobbra rángatják-e az országot a haragos protesztpolgárok.

Aki ezen túltenné magát, és érvként „kétosztatúnak” látná a magyar világot, hát nagyot tévedne. Ha így volna, és nem vennénk is tudomást a többi pártról, civil szerveződésről, amelynek egyik „osztat” sem túl rokonszenves, akkor a szocialisták ma toronymagasan vezetnék a pártpreferencia-listákat, de nem teszik. Az tény, hogy az ország ma tekinthető úgy is, mint amely bizonyosan kettészakadt Fidesz-hívőkre és arra a többségre, amely határozottan menesztené vagy legalábbis szívesen veszni hagyná a „nemzeti együttműködés rendszerét”. A biztos, aktív szavazókról nincs mit mondani. Az 50-52 százalék bizonytalan kívülállásához pedig talán elég a leváltás óhaja, de mozgósításához látnivalóan kevés, és főként nem meggyőző, amit a leendő IV. Köztársaság mibenlétéről eddig a demokratikus pártoktól hallott.

A Fideszt le kell váltani, mert ez az ország érdeke. Mondjuk, megcáfolva a kormányfő reményeit, a sokszínű demokratikus ellenzéknek sikerül a miniszterelnök diktálta mozgástérben is működő választási koalíciót létrehoznia, és megszereznie a többséget. Esetleg váltópártként – amely szerepbe az LMP és a Milla is belenyomja most a pártot – abszolút többségbe jut az MSZP. A győzelem után azonban nemcsak egy torz összetételű parlamenttel lenne dolga, hanem a pártok szerint erősen megosztott demokrata választói tömeggel és a Fidesz, a Jobbik nem kevés itt maradt, sértődött hívével. Akiket nem lehet leváltani. A IV. Köztársaságnak, ha lesz ilyen, viszont minden állampolgárt egyformán szolgálnia kell. Ma úgy tűnik, egyetlen párt a Fidesz leváltásához is kevés lesz, nemhogy az új köztársaság szilárd megalapozásához.