Amit sokan – ellenzéki képviselők, uniós szakértők, diákjogvédők – már tavaly prognosztizáltak, az kezd valósággá válni: az EU levélben figyelmeztette a magyar kormányt, hogy a felsőoktatási hallgatók röghöz kötése alighanem uniós jogot sért. Hogy így van-e, az majd kiderül (nagy valószínűséggel egy kötelezettségszegési eljárásban), az viszont biztos, hogy nagyon sok ember természetes igazságérzetét sérti – méghozzá függetlenül attól, hogy mit gondol az állampénzen kitanított fiatalok külföldre távozásáról vagy itthon marasztalásáról.

Volt ugyanis itt 2008-ban egy bizonyos szociális népszavazás, amelyen – nem utolsósorban a Fidesz hatékony érvelése és mozgósítása nyomán – több mint 3,3 milliónyian (83 százalék) szavaztak igennel arra a kérdésre: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetni?”

A népszavazás kampányában Orbán Viktor egyértelművé tette, hogy ő maga is igent fog mondani a tandíj száműzésére. Szerinte aki érez magában erőt, képességet a felsőfokú tanulmányokra, azt a mindenkori kormánynak be kell segítenie az egyetemekre. Orbán hamis mítosznak nevezte, hogy túl sok egyetemista lenne nálunk, és kijelentette, hogy a továbbtanulás nem lehet pénzkérdés, miközben pedig a tandíj elveszi a magyar fiataloktól a boldogulás esélyét. Mindezeket megkoronázva leszögezte: mind személyes okokból, mind nemzeti megfontolásokból határozottan ellenzi a tandíjat.

Erre most mit kell hallanunk az Orbán-kormány oktatási államtitkárától, a brüsszeli figyelmeztető levél ügyében a Bruxinfónak nyilatkozó Hoffmann Rózsától? „Ez egy polgári jogi szerződés, amit úgy kell értelmezni, hogy a legjobb eredménnyel felvett diákoknak felajánlja az állam, hogy díjmentesen tanulhatnak. Ez egy kölcsönféle, amit vissza lehet adni munkában vagy pénzben.”

Kedves Rózsa, nem tudjuk, hogy ön hol tanult magyarul, de ahol mi tanultunk, ott a kölcsönből vagy természetben fizetett díj nem a díjmentesség szinonimája volt. A szöveghűen citált nyilatkozat nem kevesebbet állít tehát, mint hogy a második Orbán-kormány – az Orbán Viktor által inspirált népszavazás egyértelmű eredményére alkotmányellenesen fittyet hányva – tandíjasította a teljes magyar felsőoktatást, és a hallgatók csak abból választhatnak, hogy készpénzben, hitelből vagy munkával egyenlítik-e ki a számlát.

Azaz: valaki itt jókorát hazudott a fiataloknak. Az pedig szégyen a köbön, hogy már megint az oktatási ügyekben egyébként mérsékelt hatáskörű EU-nak kell(ene) megvédenie minket az önmagával (meg a választóknak tett ígéretével) is szembefordult Orbántól és csapatától.