Mohamed
A karikatúra érzékeny művészet. Az általa kiváltott mosoly pedig olykor robbanásveszélyes. Tudja ezt a Jyllands-Posten – a Mohamed-karikatúráival 2005-ben világbotrányt kavaró dán lap –, éppúgy, mint a francia szatirikus hetilap, a Charlie Hebdo, amely most szerdán jelent meg Mohamedet és az iszlám integristákat karikírozó rajzaival.
Hogyne tudná, hiszen tavaly kis híján saját jövőjét vetette tűzre a francia újság, amikor az iszlámnak az arab világban tapasztalt előretöréséről jelentetett meg különszámot, s bosszúból – feltehetően az érintettek – felgyújtották a szerkesztőség épületét.
A Charlie Hebdo 2006-ban pert nyert azokkal a francia muzulmánokkal szemben, akik blaszfémia miatt akarták ítélőszék elé állítani az újságot. A fogalom – Isten és a vallási tisztelet tárgyainak kigúnyolása – ugyanis tulajdonképpen nem létezik sem Franciaországban, sem a demokratikus világ más országaiban. Voltaire óta – jóllehet sokak számára a keresztény világban is elfogadhatatlan – tény, hogy olyan világban élünk, ahol a gondolat és a szólás szabadsága alapjog. Olyannyira, hogy noha a vallási érzület a legvégsőkig tisztelendő dolog, de nem sérthetetlen. A vallás a nyugati demokráciákban elemezhető, bírálható, sőt, urambocsá, az irónia tárgyává tehető.
A francia szatirikus lap tehát nem azzal követett el hibát, hogy mosoly tárgyává tette Mohamedet és az iszlám szélsőségeseket, hanem azzal, hogy a karikatúrák megjelentetését úgy időzítette, hogy azzal emberéleteket kockáztat. A muzulmánokról szóló amerikai videofilm már amúgy is olyan viharokat kavart, annyi emberáldozatot szedett, hogy ez után a legviccesebb karikatúrán sincs kedvünk mosolyogni. Aki pedig az elvek védelmében ragaszkodik a szabad véleménynyilvánítás jogához, azt emlékeztetni szeretnénk: semmi nem felsőbbrendű az életnél. Vészhelyzetekben az ember nem politizál, nem filozofál, hanem életet ment. S ez ilyen helyzet.
Még szerencse, hogy az iszlamisták dühének most leginkább kitett franciák tisztában vannak a felelősségükkel. Egyaránt önmérsékletre intett a francia politikai élet vezérkara, illetve az ország zsidó és muzulmán közösségének vezetője. Utóbbiak mindketten arra szólították fel híveiket, hogy ne dőljenek be a provokációnak. A tehetséges karikaturisták sorát felvonultató Charlie Hebdo ugyanis – fájdalommal konstatáljuk – most provokált. Olajat öntött a tűzre olyan pillanatban, amikor oltóanyagra lett volna szükség. Személyes bátorságukat nem vonjuk kétségbe – a tavalyi tűzesetben bizony szükség is volt a hidegvérre –, de elképzeljük, milyen kétségek közepette engedik most iskolába a gyermekeiket a Tunéziában, Egyiptomban vagy a távoli Indonéziában élő francia szülők. S milyen veszteségeket kénytelenek elszenvedni az arab világban befektető franciák, németek, amerikaiak.
Semmi kétségünk, a Charlie Hebdo jó üzletet csinált a Mohamed-karikatúrával a címlapján megjelenő számmal. De gyanítjuk, soha ilyen kevesen nem mosolyogtak még a lap rajzain.
