Hány éve mondjuk, hogy így kell csinálni. Igaz, nem pont arra gondoltunk, hogy mindezt tanulás helyett kéne tenni a jövő szakmunkásait oktató intézményekben. Ott, ahol a gyakran olvasási- írási nehézségekkel küzdő fiataloknak utoljára van esélyük a rendszeres tanulásra. Mégis, mi másnak nevezhető az ilyen iskola, mégpedig heti hét, azaz 7 órában (hiszen a többi ötöt a testnevelésórák adják), mint alibinek?

A kormány elhatározott szándéka, hogy minél kevesebb energiabefektetéssel, minél gyorsabban és minél nagyobb tömegben kétkezi munkásokat képez az ezt igénylő ipar számára. Első körben nem sikerült nullára leszorítania a közismereti tárgyakra fordítandó időt, maradt az előírás, hogy az órák harmadában a klasszikus iskolai tananyaggal kell foglalkozni. Most itt az újabb próbálkozás: az úgymond a gyengébb képességűeket motiváló iskola, felelés és osztályzat nélkül. Magyarra fordítva: tanár és pénz nélküli látszattevékenység, kis bohóckodás, hogy higgadjon az ellenzék, megnyugodjanak az oktatási szakértők, és úgy tűnjék, több tanonciskolánál, ami felé a felnövekvő generációk egyre nagyobb hányadát terelik.

Bűvésztrükk, mégpedig a kínosabb fajtából.