A mondandók tele vannak panasszal. Ezek alapján azt gondolhatnánk, hogy komoly kormányváltó hangulat van országban, azonban egyes tények mást bizonyítanak. Nézzük a különböző civil szervezetek, vagy pártok által szervezett valamilyen módon kormányellenes tüntetéseken megjelentek számát. A legnagyobb létszám úgy 50-60 ezer fő lehetett, volt azonban olyan is ahol pár száz fő jelent meg. Hol van ez a hajdanán ellenzéki Fidesz által szervezett megmozdulásokon részt vevők számától? A panaszok mennyisége és komolysága alapján a megmozdulások száma is kétségbeejtő. Nem kívánom felsorolni azon intézkedéseket, melyeket, ha egy szocialista kormány hozott volna meg, mi minden történik ebben az országban. Mi nagyjából hallgatunk, sunnyogunk. Vajon miért? Azt hallom okos politológusoktól, hogy félnek az emberek, nem merik nyíltan vállalni véleményüket. Tegyük fel, így van. Nézzünk akkor egy másik „műfajt”: időközi választások. A résztvevők száma általában 25 és 35% között van. A választások alkalmával nincs mitől félni, hisz nem tudható ki kire szavaz. Az eredmények azt bizonyítják, hogy többségben az ellenzéki oldal választói maradnak otthon. Vajon miért? A témával kapcsolatban nagyon egyet tudok érteni Ungvári Tamás által az ATV Húzós című műsorában elmondottakkal, miszerint „Én nem a politikusokat tartom felelősnek, hanem az embereket. Ilyenek vagyunk.” Azt sem vesszük észre, hogy nem is mindig a győzelem a fontos, elég lenne, ha megmutatnánk, hogy mennyien vagyunk. Ennek hiányában Orbán Viktor hazudhat, mondhat bármit (lásd legutóbb IMF-követelménylista). Az emberek valóban elhiszik, amit a kormányfő mond? Orbán Viktor és tábora a látottak alapján joggal gondolja, hogy a hallgatás, az otthon maradás a jelenlegi helyzetbe való belenyugvást jelenti. Nem először mondom, emberek, ébresztő.

Dr. Jókai Oszkár, Budapest