Pechünkre a viszálykodásban és háborús kommunikációban örömét lelő kormányfő („Balhé lesz”) személye iránt csekély az érdeklődés külföldön, ez is oka annak, hogy bele-belekönyököl a külföldiek itthoni „kiszolgálóiba”, s mindazokba, akik meg merik kérdőjelezni az ámokfutást.

Az ország-világ folyamatos ingerlésének – melyre Matolcsy tündérmeséi legalább annyira alkalmasak, mint Orbán döntése a baltás gyilkos átadásáról – része az is, hogy a politikailag kiélezett helyzetekben a magyar történelmi évszázadokból jól ismert elillanást vagy az elhallgattatást alkalmazzák. A baltás gyilkos elengedése utáni hétvégén Selmeczi Gabriellán kívül más nem volt hajlandó porondra lépni, amikor pedig a parlamenti ellenzék szerette volna megvizsgálni, mi is történt valójában, a magyar anyákat permanens szülésre nógató kormányerő simán leszavazta a parlamenti bizottság felállítását szorgalmazó javaslatot. Ha nincs Varga képviselőjük kínos szónoklata és Rogán Cili, még most is ott erősködnének.

Esélytelen volt az ellenzék a földügyekkel kapcsolatos bizottsági javaslattal is. Amihez Orbánnak köze van – márpedig a Felcsút környéki állami földek körüli botrányhoz lehet köze –, a politika legmagasabb szintjén, parlamenti bizottság révén nem vizsgálható. A kényelmetlen ügyek a kormánysajtóban nem bírálhatók, olykor nem is említhetők, ellenben egyes újságok bármikor felhasználhatók az országot froclizó ál-IMF-kívánságlista közzétételére.

A módszer tehát az, hogy tetszés szerint ütnek, csapnak, s közben, ha úri kedvük úgy tartja, belemarnak a bántalmazott nőkbe, az egyetemre jelentkező diákokba vagy a szakszervezetekbe, a választási regisztrációval pedig az egész társadalom hőköltetése a nem titkolt politikai cél. A harctéri tudósításokból az derül ki, hogy Orbán a háborús pszichózis fokozását tűzte zászlajára. Nagy cselszövő, jóformán csak ehhez ért igazán. Együttműködni, konszolidálni nem fog, a kormányzásnak ezt a fajtáját eddig is mellőzte. A békés építkezés módszerét nem ismeri, a tárgyalásos demokráciát kényelmetlennek tekinti. Fél-Ázsiában az erő nyelvén beszél, a duhaj rezsim számára értelmezhetetlen kategória a szelídebb és nehezebb konstruktív politizálás, melynek alkalmazásával a szomszédos országok elosonnak mellettünk.

Ezért kezdődött el a 2014-es (!) kampány a héten, ami az őrület határát súrolja. Túl sok a megoldatlan, kezelhetetlen vagy tudatosan elkent, akadályozott ügy, a megoldás sokkal több emberi és kulturális tényezőt feltételezne, mint amire a józan beszédet a pökhendi csattogással felcserélő, a többségi demokrácia működtetése helyett a kétharmad 2010-es győzelmének tényét mantrázó hatalom képes volna. A Fidesz nemcsak a demokratikus intézményrendszert és a köztársaságért aggódó értemiséget darálja be, de a politikai szkanderrel felőrli az ország idegrendszerét is. Jelenleg itt tart a magyar tragédia.