„Nem kellett volna olyan hamar megkötni az IMF-megállapodást, mint ahogy az megköttetett” – mondta tegnap Rogán Antal fideszes frakcióvezető, aki a parlament gazdasági bizottsága előtt kérné számon az akkori felelősökön a szerinte elhamarkodott, Magyarországot a gyarmati sors szélére sodró döntést. Mert Gyurcsány és Simor nyilván rossz, népnyomorító alkut kötött az IMF-fel, míg Orbán a magyar érdekeket megvédő jó megállapodást köt majd velük. Ha köt. (A baltás gyilkos átadása után persze már az Orbán-féle „jó megállapodástól” is jó okunk van tartani.)

A 2008-as IMF-hitelmegállapodás kétségtelenül egy rossz politika következménye volt, de most nincs sok értelme arról vitatkozni, hogy mi lett volna, ha várunk még egy hetet, vagy ha karanténba zárjuk a segélyhívást elengedő Simor Andrást. Rogán közgazdász szemével tisztán láthatja, hogy sem akkor, sem később nem úszhattuk volna meg a hitelt. A fő érvként felhozott 13. havi bérek és nyugdíjak fedezet híján történt kényszerű eltörléséért pedig hálás lehet az előző kabinetnek. Őket utálják érte.

A Fidesz kormányzását bevezető csontvázkeresés során a „rossz IMF-megállapodást” valahogy nem érte kritika. A kutakodást az a Varga Mihály vezette, aki most a valutaalappal tárgyaló delegáció feje. Nem vette volna észre, hogy milyen rossz az a megállapodás?

Van az a hitel akkora, hogy ne bújhasson el könnyedén a szekrényben. Varga most mindenesetre megmutathatja, milyen egy igazán jó IMF-megállapodás.

Csak el ne baltázza.