Ha az idehaza megszokott formában működött volna együtt nemzetközi szinten is a kormány a fejszés gyilkos ügyében, akkor nem győzte volna fogadni a bakui polgárok válaszleveleit, s szóvivői egyike örömmel újságolhatta volna: Safarov átpozicionálását messzemenően támogatja az azeri nép.

És egy ilyen akciónak éppen annyi értelme lett volna, mint az idehaza fölállított levelezőrendszer működtetésének. A politikai kommunikáció e formája semmilyen kapcsolatban nem áll a közérdekkel, ellenben bensőséges relációban van a hatalmi PR-ral. Semmilyen formában nem reflektál a valóságra, az elvekre és a társadalomra, de éppen megfelel a kormány propagandájának. Ennek logikus következménye, hogy a projekt nem ér véget, a show folytatódik.

Ahogyan Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke a Népszabadság Ezt így hogy? című blogjának elmondta, a konzultációsorozat nem szünetel, mert a kormányfő politikája az együttműködésen alapul. Mármint annak az Orbán Viktornak a tevékenysége, aki most éppen a választási regisztrációval bűvöl, korábban pedig mindent megtett az ellenzéki pártok, a független média, valamint az érdek-képviseleti szervezetek jogainak és lehetőségeinek szűkítéséért. Mindenesetre, ha a miniszterelnök tényleg a kormány kommunikációs stábjának formában tartását és a papírhulladék-gyártást szolgáló kérdőív-küldözgetést tekinti kooperációnak, akkor kénytelenek vagyunk felidézni legutóbbi felvetéseinek egyikét. Nemrégiben válaszolhattunk például arra a kérdésre: „Vannak, akik szerint a kormánynak a válság idején is meg kell védenie a nyugdíjak vásárlóértékét. Mások szerint erre nincs lehetőség. Ön mit gondol?”

Úgy tetszik, a kormányfőt az csöppet sem zavarja, hogy ettől még Bud Spencer és Terence Hill is árnyaltabb formában bonyolította le az aktuális ügyekről szóló vitákat a népszerű filmekben. Nyilván azért nem, mert az utóbbi időben hozzászokott, hogy ilyesféle értelmezési keretben oldja meg a problémákat. Ez nem is jelentene különösebb gondot, ha valamelyik akciófilm kasztingjára készülne, de mivel miniszterelnökként jár el, csöpp aggodalomra ad okot. Azt például nehéz a demokrácia (értsd: nemzeti konzultáció) mintegy kiterjesztéseként értékelni, hogy a kormánypárt maga dönt a választási feliratkozásról, s a határozat részleteiről egy éppen ráérő elöljáró tájékoztatja a sajtót. Volt idő, amikor úgy képzeltük: ha kulcsszavakat pötyögünk majd be a demokrácia szóhoz, akkor játszik ilyesmi, hogy nyilvánosság, vita, érv, fék, ellensúly, képviselet, érdekegyeztetés, konszenzus.

Ebből lett az ikszelős levél. Szép hajrá, magyarok.