Hasbeszéd
Nagy lehetett a nyomás a múlt héten az MSZP elnökén: tegyen már gesztust. Mert amilyen fanyalgás közepette indult Gyurcsány Ferenc Kossuth téri éhségsztrájkja, a napok múltával úgy vált mind kínosabbá a pártrokonok hallgatása, ahogy lett rokonszenvesebbé a sajtóban a DK elnöke. Mégis csak valamiféle szenvedést vállalt. Bekerült a kereskedelmi híradókba, a szabad választásokat korlátozó előzetes regisztráció fideszes tervei pedig az ő demonstrációja közvetítésével meglegyintették a nemzetközi közbeszédet is.
Mesterházy Attila kisétálhatott volna Gyurcsány sátrához egy szolidáris kézfogásra, ő azonban – közös fényképet, azt talán mégse – kivárta a szombatot, a demokrácia nemzetközi napját, hogy támogatásáról biztosítsa volt pártbéli riválisát, s hogy megkérje a szocialistákat, jelenjenek már meg a DK éhségsztrájkot záró tüntetésén.
Hanem arra a szocialista pártelnök se számított, hogy Gyurcsány fölé megy a gesztusának, s kijelenti: nem óhajt miniszterelnök-jelölt lenni 2014-ben, mert úgy gondolja: olyan csapatkapitányt kell választani, akit nála lényegesen szélesebb kör támogat. Ha ez az ára az ellenzéki nagykoalíció létrejöttének, ő elsőként szavaz Mesterházyra, mint közös kormányfőjelöltre, mondta.
Ezzel az egy füst alatt az LMP-t is negligáló kontrával aztán mindjárt háttérbe is szorult a választási regisztráció ügye, és a megfigyelőket már az foglalkoztatta, mire véljék a nagy kibékülést. A finomabb fülűek azt is meghallották, hogy a volt miniszterelnök nem tagadta: „mentalitásban, gondolkodásban Bajnai Gordon közelebb áll a DK-hoz, mint Mesterházy”, és jött a „de”: „még az sem egyértelmű, hogy Bajnainak vannak-e ilyetén ambíciói”. Erre indul ám be az elemzői fantázia. Kitől fél jobban Gyurcsány? Bajnaitól vagy Mesterházytól? Esetleg Bajnait noszogatja kifelé a bokorból, miközben az MSZP elnöke felé fordul?
A DK-nak elemi érdeke, hogy kikerülje a politikai karantént, hogy a lassan körvonalazódó demokratikus összefogásból semmiképpen ki ne maradjon, mert akkor vagy lemond a 2014-es önálló indulásról, vagy annak teszi ki magát, hogy majdani jelöltjei a demokratikus ellenzéket gyengítik, következésképpen Orbánt erősítik.
A nyilvánosság előtt kell maga mellé társat kerítenie, mert ha a többieknek úgy, hát nekik is pártként kell megjelenniük a Szolidaritás által október 23-ra meghirdetett ellenzéki tüntetésen, amiből kimaradnia politikai öngyilkosság volna. Nincs az a licit, amit Gyurcsány be ne ígérne a jelenlétért, főként, hogy kontrája valóra váltásával nem veszít semmit. S hogy lehet-e annyira kényes az ellenzék gyomra, hogy a DK jelenlétét ne tudja megemészteni, az az ősz egyik nagy kérdése lesz. Hiszen hamarosan minden szavazat számítani fog.
Ezt jelzi a nemrég még a parlamentet bojkottáló Fidesz szóvivőjének nyilatkozata is, amely szerint csodálkoznak, hogy az ellenzék miért az utcán, miért nem az Országgyűlésben politizál. Nagy valószínűséggel azért, mert éppen ők kényszerítik ki őket a demokráciától megfosztott Házból az utcára. Minden más feledendő politikai hasbeszéd.
