Amikor a családon belüli erőszak kérdése került napirendre, a kormánypárti honatyák virrasztásra ítélt töredéke a hagyományos család megerősítéséről szónokolt, szólogatott közbe. Sokan úgy vélik, eltértek a tárgytól, pedig a legkevésbé sem. Az elhíresült Varga István képviselő úr is a lényegről beszélt. Logikus és következetes hagyományvédő álláspontot képviselt.

Következetlen, bizonytalan és változékony álláspontra azok a nála politikusabb társai kényszerülnek, akik úgy akarják képviselni a hagyományos család és társadalom eszméjét, hogy nem mernek kiállni az erőszak mellett. A helyzet ugyanis az, hogy a családon belüli erőszak kitiltása valóban egyenlő a hagyományos család betiltásával. Ahogyan a tanári erőszak tiltása is egyenlő a hagyományos iskola betiltásával. A csendőrpofon tiltása a hagyományos közrendvédelmével. A mesterpofon, gazdapofon, naccságapofon, intézőpofon tiltása a hagyományos munkáltatáséval. Legvadbarmabb őrnagyunk már évtizedekkel ezelőtt is a hagyományos katonai értékeket siratta Hódmezővásárhelyen, amiért nem ver(et)hetett össze minket. Abszolúte igaza volt. Hagyományos család létezhet erőszak nélkül, de nem létezhet az erőszak alkalmazásának lehetősége, joga nélkül!

A hagyományos családot bízvást pártolhatják jóakaratú, békés emberek, akik nem szeretik az erőszakot, örülnek, ha nincs rá szükség, rosszallják, ha helytelen célra, szükségtelenül, avagy túlzott mértékben alkalmazzák, de hogy ne is alkalmazhassák?! Hogyan érvényesíthetné akkor a hagyományos család feje férji és atyai jogait engedetlenség esetén? Ahol az asszonynak nem párja van, hanem ura, aki a teste fölött jogokkal bír, ott a családon belüli erőszak egyik legsúlyosabb formájának, a nemi erőszaknak a büntetése házastársak között eleve nem jöhet szóba, hiszen ez a családfő jogfosztása lenne, s az állam ebben az esetben a kötelességét megtagadó asszony oldalára állna. Varga képviselő úr sem az erőszakot pártolta, hanem rámutatott elkerülésének hagyományos módjára: az asszony játssza el rendesen hagyományos szerepét, és akkor az erőszakra nem lesz szükség.

A hagyományos világ fundamentuma az egyén alárendelése az atyáinktól örökölt rendnek és hierarchiának. Az egyén szabadsága, akarata, sajátossága, egyedisége másodlagos a státusából, neméből, korából, társadalmi állásából következő szerepéhez képest. Életének értelme az, hogy ezt a szerepet eljátssza. Hogy a sorsának megfeleljen. A szerepek különbségének ki kell fejeződnie a jogok különbségében is. Egyfelől az erőszak alkalmazásának joga, másfelől a tőle való megalapozott félelem szükséges ahhoz, hogy az emberek ne törjenek ki tömegesen hagyományos szerepeikből.

A fölé-alárendeltségi viszony megjelenítéséhez, fönntartásához szükség van az erőszak alkalmazásának jogára. Ha az állam a fölérendelt felet megfosztja az erőszak alkalmazásának lehetőségétől, betiltja azokat az eszközöket, amelyekkel a hagyományos szerepek eljátszása kikényszeríthető, akkor az egész tradicionális világ összedől. Mint ahogy, hál’ Istennek nagyrészt össze is dőlt, de azért van még rajta dönteni való bőven.