Egy jó nap
És bizony ünnepeltek Brüsszelben. Ugyanis a rettegett szeptember 12-e meglepően jól sikerült. Ezen a napon egyszerre tartotta José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke az uniót értékelő beszédét; bejelentették az egységes bankfelügyeletre vonatkozó javaslatot, amely a szorosabb integráció első mérföldköve; Karlsruhéban pozitívan döntött a német alkotmánybíróság az európai mentőalap sorsáról; és az EU egyik alapító tagja, a nyugat-európai politika „hőmérője”, Hollandia választott; nos, ez a nap elég jó nap volt az unió meglehetősen hányattatott életében.
Wilders a kampányát úgy indította: ez a választás az EU-ról szóló referendum lesz. Hát, megkapta. Hiába nem bíznak a hollandok abban, hogy valaha is viszontlátják a Görögországnak nyújtott milliárdokat, emlékeztették magukat arra, hogy a globalizált világban egyedül tényleg nem megy.
Karlsruhétól tartott mindenki a legjobban. De végül is a tűzfal, a mentőöv, az áhított állandó közös kassza végre életbe léphet (júliusban kellett volna.) Igaz, most a német alkotmánybíróság azt vizsgálja, alkotmányos-e az Európai Központi Bank által bejelentett államkötvény-vásárlás, de emiatt majd később aggódunk.
Az egységes bankfelügyeletre vonatkozó terv ambiciózus. Magyarországnak számos gondja van vele. Az Európai Parlament is jelezte: mindenképpen bele akar szólni, s ha nem hagyják, akadályozni fogja az eljárást. Tehát ez sem lesz egyszerű menet. De alapvetően mindenki a gyors és hatékony megoldásban érdekelt, és az integráció felé mozdulást az uniót figyelő kereskedők és befektetők a magabiztosság jelének értelmezik.
Barroso beszéde és a csütörtökön nyilvánosságra került, elsősorban Herman Van Rompuy, az Európai Tanács állandó elnöke által fémjelzett dokumentum – melyben a jövőbeli unió átalakításával kapcsolatban tesznek fel kérdéseket a tagállamoknak – is azt jelzi, nagy nehezen megszületett a politikai szándék arra, hogy az EU elmozduljon a holtpontról. Az intellektuális energia, amit eddig arra pazaroltak, hogy megválaszolják, miért nem lehet működtetni az EU-t, talán most arra koncentrál majd, hogy miért és hogyan lehet erőssé, dinamikussá és demokratikussá tenni. Nem biztos, hogy sikerül, még soha nem történt ilyen a történelemben, de nincs alternatíva.
Ez még valószínűleg nem a fordulópont. Csak azonosították azt az alagutat, melynek a végén azt a bizonyos fényt remélik meglátni az unió vezetői és polgárai is. Volt egy jó nap az unió életében, ami manapság abszolút hiánycikk. Persze mindez a magyar miniszterelnök hivatalából nézve sci-fi, felesleges energiapocsékolás, a halott élesztgetése. Mi magabiztosan akár le is vonulunk Európa térképéről, ahova ezer éve felküzdöttük magunkat.
