A düh
Egy vacak film vacak bemutatója, hamisan vágva. Van-e értelmes ember, aki azt hiszi, hogy az amerikai kormánynak, a Nyugatnak úgy általában ehhez köze lehetne? Tunéziától Pakisztánig ez mégis evidencia. Próbáljuk hát megérteni, miért mennek az utcára, miért akarják személyesen megvédeni a próféta becsületét. Nem jutunk előre, ha összeesküvéseket és titkos nagyhatalmi mozgatókat keresünk az utca dühe mögött.
A társadalmak kudarcélményéből táplálkozik ez az irracionalitás.
Korábban gyarmatosították őket, az iszlám birodalmak vereséget szenvedtek. És ez így van máig.
Ezek az országok csak politikailag emancipálódtak. Az arabok úgy érzik, elnyomják őket, nagy ügyeik (például a palesztin probléma) nem oldódnak meg. Gazdaságaik felületesen modernizálódtak, a globálizáció kőolajukra, földgázukra tart csak igényt.
Fiataljaik nem jutnak munkához odahaza. Ebben a világban a hit maradt meg nekik. Ezt támadta meg megint valami kókler. Az utcára menők csak azt tudják: a próféta becsületét támadta valami amerikai zsidó. Bosszút kiáltanak. A hasonló vallási háborúskodások folytatódhatnak. A Nyugaton mindig történik valami, ami kiváltja a dühöt. Keleten meg van düh elég. A következmények szinte elképzelhetetlenek.
Jó lenne, bár elég illuzórikus, ha képesek lennénk megérteni egy másik civilizáció indulatait. De csak elmélkedni róla, legfeljebb erre futja.