Sajnos, nem tudni, hogyan, véletlenül az ajtó nyitásakor Anna bal keze beszorult az ajtó és a kapaszkodó közé. Mozdítani nem tudta, megijedt, a barátnőjének tudott csak szólni, hogy beszorult a keze s nagyon fáj, aki pedig egyből kérte a buszvezetőt, hogy csukja be az ajtót, mert Anna keze beszorult. A buszvezető válasza: „NEM CSUKHATJA BE, MERT AKKOR AZ ÖSSZES AJTÓ BECSUKÓDIK”. Hogy? Nem értem, régen még a 620-as Ikaruszokon is lehetett külön-külön nyitni-csukni az ajtókat.

Anna fiatalka és tapasztalatlan lévén, nem jegyezte meg a busz rendszámát, nem jelezte problémáját a végállomáson. Délutánig kínlódott a kezével, s csak ekkor ment el a János kórházba (nem akart hiányozni már a 4. napon az új iskolából), ahol megvizsgálták. Szerencsére zúzódásokkal megúszta a balesetet, de nem sokon múlott, hogy nem lett nagyobb baj. Tapasztalatot gyűjtött a felnőttek világáról, de nem utolsósorban az „utasbarát” BKV működéséről.

Kérem Önöket, hogy tegyenek meg mindent a további balesetek elkerüléséért, s együttesen bízzunk abban, hogy ez az áldatlan állapot nem tart örökké! Kérem, hogy megfelelő embereket ültessenek a megfelelő helyekre, olyanokat, akiknek van szakmai tapasztalatuk, utaznak is a buszokkal, nem csak vezetik őket, s nem a busz színe a legfontosabb számukra!

Pál Endre Budakeszi