A bíboros XVI. Benedek pápának azt javasolta, hogy a szegények nyomorúságát ismerő papokkal vegye magát körül. Karol Wojtylának, II. János Pál pápának, aki 9 évesen elvesztette édesanyját, 3 évvel később bátyját, 20 évesen édesapját, így fiatalon nehéz fizikai munkával tudta kielégíteni alapvető szükségleteit, nélkülözéseket ismerő papok segítségére nem volt szüksége. II. János Pál pápa 1993-ban hangsúlyozta, hogy „amikor az emberek gyengék, szegények és védtelenek, kötelességem felemelni a hangomat védelmükben”. Karol Wojtyla élete során így cselekedett. A szegénység világméretű növekedésével az egyházban egyre több neves személyiség ismeri fel a szegények felkarolásának parancsát. Erdő Péter bíboros a Népszabadságnak adott interjújában is rámutatott arra, hogy „a jó államnak a hivatása az, hogy szolgálja a közjót”, így az elesett emberek érdekeit is. Jacques H. Dréze professzor a Vatikánban nemzetközi tanácskozáson megfogalmazta: „Azt várom a katolikus egyháztól, beleértve a Szentszéket is, hogy kérlelhetetlenül emlékeztessen arra a különös figyelemre, amelyet Jézus Krisztus mindennapi élete során és tanításaiban a legszegényebbekre, a leg elesettebbekre fordított”. A professzor ezen gondolata összhangban van a milánói bíboros kijelentésével.

Hazánkban, amikor nő a szegénység, az egyház vezetőinek folyamatosan figyelmeztetniük kellene a döntéshozókat a nélkülözésben szenvedők támogatására. Erre számtalan lehetősége van az egyháznak, mert már többször bebizonyította, hogy a jelenlegi kormányt támogatja.

Dr. Takács Imre Hajdúszoboszló