Miért is? Mert a bankinál magasabb, piaci kamatot ad rá az állam. És a magyar visszafizeti az adósságát, mert nem szeret tartozni. Csak egyet nem tesz: nem fogyaszt, nem vásárolgat feleslegesen. Mert erre két év alatt megtanította a kormány.

Pedig egy évvel ezelőtt mintha azt mondta volna Matolcsy György, hogy már karácsonyra „feldübörög” a fogyasztás, köszönhetően az államosított magán-nyugdíjpénztári vagyonból a lakosságnak visszacsepegtetett majd 300 milliárdnyi reálhozamnak, valamint az egykulcsos jövedelemadó és a családi kedvezmény miatt a polgároknál hagyott sok százmilliárd forintnak. Nem ez volt az utolsó tévedése.

A fogyasztás tehát nem nő, az árak, az infláció viszont annál inkább. A fogyasztást sújtó adók folytonos emelésére, új sarcok kivetésére épített megszorításpolitika csak annyit ér, hogy egyensúlyközeli állapotba hozza a gazdaságot, miközben a bérek vásárlóértéke rég nem látott ütemben romlik.

És hol a vége? Az idén még 150, jövő évre 500-600 milliárdos lyuk betömködéséről kell sürgősen gondoskodni, s ha IMF-hitel sem lesz, a kamatmegtakarításból remélt százmilliárd is elúszik.

Kamatban és inflációban verjük Európát. De egyikért sem a kormány a hibás. Hisz tudjuk: a magas kamatért Simor Andrást, az inflációért a gonosz időjárást, az olajárat felverő arabokat meg a minket folyton visszahúzó EU-t lehet szidni. Ki mást? Lenne pár ötletünk.