„Azt mondták, tornára kell hordani, valami szenzorosra. A neurológus külön megjegyezte, hogy a kerületnek híre van. Érti? Nem úgy, hogy rossz híre, hanem úgy, hogy itt ezt jól csinálják (levegőt vesz). Nem tudom, hogy fogom megoldani, ha visszamegyek dolgozni. Az orvos azt mondta, hogy feszes a tónusa, de az ellentétes oldallal feszül. Érti? A jobb keze és a bal lába. Nem is értem, ez hogy lehet. Úgy tudom, hogy az agy az ellentétes oldalt irányítja. Bocsánat (kap a szája elé), de ha egy idős ember agyvérzést kap, akkor a másik oldala bénul le, ugye? Neki meg a két ellentétes végtagja feszül egyszerre. A tornát mind a három helyen mondták eddig, ahol voltunk. Időpontot még nem kaptunk, pedig már a múlt héten hívtam őket. Azt mondták, nagy a fejetlenség odabent, majd ők fognak keresni. Jó volna, mert nemsokára lejár a szabadságom. Négy napig dolgozom majd tíz órát, az ötödik szabad. Este kilenc-fél tíz lesz leghamarabb, amikor hazaérek, ez nagyon meg fogja viselni. Kiskora óta olyan anyás (levegőt vesz). De muszáj visszamenni dolgozni. Ósanba, Teszkóba is aki dolgozik, kilenckor még bent ül a pénztárban, akár családanya, akár nem. Legalább a vasárnapi munkát törölte volna el ez a családbarát kormány. Ne értsen félre (kap a szája elé), nem vagyok se szoci se fideszes, az anyám mondjuk a Fideszre szavazott, mert az emeszpét utálja, de most már ő is azt mondja, hogy ezek sokkal rosszabbak a szociknál (levegőt vesz). Talán a kedd vagy a szerda jó lesz, anyámmal fölváltva hordjuk majd, az egyik héten én, a másikon ő. Vagy legföljebb a férjem elviszi, ha délutánit kapunk, de ő meg ötkor kel, hatra megy dolgozni, két ember munkáját végzi, szellemit és fizikait is, pedig szellemire vették föl, számítógéppel dolgozik (mind a tíz ujjával matat a levegőben). A szartól a repülőig mindent kell csinálnia. Bocsánat (kap a szája elé). A nevelési tanácsadóban is azt mondták, hogy nagy a fejetlenség, még ők sem tudják, mi lesz. Mindenféle változásokat emlegetnek. Mi lesz, ha megszüntetik? Hova vigye az ember a gyerekét? Családbarát, mondhatom (már nem kap a szája elé), akinek szüksége van rá, az sem kap segítséget. Huszonnyolcas létszám mellett kiemelt figyelmet kapjon? Nem az óvónőt védem. Bocsánat (kap mégis a szája elé), az óvónőt védem, nem lehet ennyi gyerek mellett külön figyelni egyre, aki más, mint a többi. Ezek mindent tönkretettek itt két év alatt (eszébe sem jut a szája elé kapni). A nagymamák sincsenek otthon, nem tudnak elmenni nyugdíjba. Anyám se tudott, mert megemelték a nyugdíjkorhatárt, nem lettek meg az évei. Mindenki visszamegy dolgozni, senki sincs, aki a gyerekekkel lenne otthon. Családbarát ez? Családbarát, mondja meg?” (Most már levegőt sem vesz, szépen lassan fölemelkedik, mint egy léggömb, lebegni kezd a levegőben, már csak a kilincs tartja vissza, amibe a hátizsákja szíja beakadt, aztán visszanyúl a kezével, és kiakasztja. Pukk. )