Amiből az is következik, hogy talán mégsem számított annyira rosszul az, aki ezt a – lássuk be – teátrális akciót kitalálta. Mert bár aligha akadt politizáló elme, aki ne szisszent volna föl, amikor meghallotta, hogy Gyurcsány Ferenc Kossuth téri táborozással és egyhetes éhségsztrájkkal akarja felhívni a figyelmet a választási regisztráció elfogadhatatlan voltára, az első nap azt bizonyította, hogy a józan szakmaiságnak itt nemigen osztanak már lapot.

Hiszen: elhangzott akár egyetlen észérv is amellett, miért kell súlyosan jogkorlátozó módon átalakítani a választási törvényt? Kaptunk akár fikarcnyi magyarázatot is arra, miért kéne feliratkozni, miközben tökéletes listák (hivatalos és Kubatov-féle is) állnak rendelkezésre a választásra jogosultakról? Leszámítva persze Lázár János cinikus oldalvágását, miszerint nem lesz viszont kopogtatócédula, amivel az LMP kérését teljesítik. Mi mást.

Színházra talán tényleg csak színházzal lehet felelni. Sátrat verni, nem enni, mert ez vonzza a kamerát, hír belföldön és külföldön egyaránt. És a felhajtás talán tényleg ráirányítja a figyelmet a lényegre: hogy Európa közepén el lehet-e venni a szabad választáshoz való jogot csak azért, hogy Orbán Viktor, ha törik, ha szakad, de kormányon maradjon, amíg világ a világ?