A napokban átléptünk egy határt. Barcsa-Turner Gábor levelet küldött Christopher Adamnak, a Kanadai Magyar Hírlap főszerkesztőjének, és ebben akasztással fenyegette meg a Kanadai Magyar Charta tagjait arra az esetre, ha Magyarországra jönnének. E charta tagjai a demokrácia elkötelezettjei. Barcsa-Turner vadul nehezményezi, hogy a charta tagjai mint kanadai és amerikai magyarok az ellen szólnak, amit ő képvisel. Ez az oka a kirohanásának. Magát mint antiszemitát, nácit, fasisztát és nacionalistát mutatja be, továbbá emlékeztet arra is, hogy sokan vannak hozzá hasonlók Magyarországon. Sőt meggyőződése, hogy a fasizmus annyira elterjedt Magyarországon, hogy a külföldiek minden magyart fasisztának tartanak. A jogcíme pedig, amely látszólag felhatalmazza Barcsa-Turnert, hogy a magyarok nevében nyilatkozzék, az, hogy ő a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom alelnöke, a szervezeté, mely a Jobbik közeli szövetségese. Továbbá a Szent Korona Rádió nevű portál egyik szerkesztője. Az antiszemitizmust illető zűrzavaros magyarországi helyzet elég sok aggályt kelt világszerte. Most kanadaiakat megöléssel fenyegetnek, ez túlmegy minden határon.

Ugyan mit lehet nyerni az antiszemita őrjöngéssel Magyarországon? Ha feltételezzük, hogy a zsidók hatalma több, mint az arányuk, hogy alávaló jelleműek, és azt, hogy a világ meghódítására törekszenek, még ha igazak lennének is ezek a vádak, amelyeket az antiszemiták szajkóznak, ugyan mit számítana? Ugyan mi köze van ezeknek ahhoz a hatalmas munkához, melyet a magyaroknak kellene elvégezniük? 1920 óta Magyarországnak még percekre is alig volt része jó kormányzásban. A Horthy-kort hamarosan követte az oroszok által kierőszakolt kommunista rendszer. Ezt követően, amikor végre elérkezett az alkalom, hogy megteremtsék a progresszív kormányzati formát, mely a népet szolgálja, a magyarok képtelennek bizonyultak a beható átalakulásra. Nem volt meg a lehetőség, hogy a saját sorsukat megszabhassák, hogy a múlt rengeteg megoldatlan ügyével szembenézzenek. A kommunisták által besulykolt komisz társadalmi beidegződések nehezítették az átalakulást. Ráadásul egy harmadik réteg adódott az előző kettőhöz, melyek alól ki kell magukat ásniuk: húsz év tehetségtelen, rövidlátó, korrupt kormányzás, amely ráadásul most a saját népét igyekszik leverni. Ezekkel kell most a magyaroknak szembenézniük.

Mégis, ahelyett hogy e problémákkal szembenéznének, sok magyar fordítja energiáit inkább a zsidók ledorongolására.

Nem a zsidók okozták a problémákat, hanem a történelem, és fenyegetni vagy megölni őket, ez a legkevésbé sem fogja a problémákat megoldani. Ha majd az antiszemiták sikerrel járnak, és a zsidók mind elmentek az országból, minden jelenlegi probléma megmarad változatlanul. Az egyetlen eredmény az lenne, hogy sikerült a szembenézés napját elodázni. Eközben a hataloméhesek és a gátlástalanok darabról darabra lebontják az országot.

Barcsa-Turner, az antiszemiták/ fasiszták/nacionalisták/fajgyűlölők egyik szószólója Magyarországon. Levelében nácinak mondja magát, de antiszemita érzelmei a náci ideológiának csak egy kis részét ölelik fel. Antiszemitizmusról beszél, mely a náci ideológiának csak egy eleme. Vajon az élettér, a világ meghódítása és a szláv népek szolgasorba kényszerítése szintén része a programjának?

Fasisztának állítja be magát, de hitvallása messze elmarad a szerteágazó fasiszta ideológiától: beéri egyszerű rendpártisággal. Ugyan ki ne akarná a rend és a törvény uralmát az országában? Az ő fasiszta eszméi ugyanolyan felületesek, mint az ismeretei Mussolini fasizmusáról, amennyiben az elintézte volna, hogy a vonatok időben induljanak és érkezzenek.

Barcsa-Turner tehát nem igazi, bona fide náci, vagy fasiszta, vagy akár nacionalista. Ő még ehhez képest is egyszerűen csak egy gyűlölködő, és úgy tűnik, számosan vannak a hozzá hasonlók Magyarországon.

A magyaroknak azonban meg kell mutatniuk, hogy mi a legjobb a magyarságban, és hogy miként válhatnak a lehető legjobb magyarokká. Annál is inkább, mert sok minden van a magyar társadalomban, amely megérdemli a megbecsülést és a bátorítást. Magyarország Európa ékköve lehetne. Ugyan mi értelme feláldozni ennek lehetőségét? Nem tudok elképzelni semmi borzasztóbbat, mint egy olyan országot amely a gyűlöletben határozza meg önmagát.

A zsidók elleni háborúban az antiszemita magyarok győzelemre vágynak. De ugyan mi lenne ez a győzelem? Egyszerűen annyi, hogy nem lenne többé zsidó Magyarországon. Ez a teljesen értéktelen győzelem nem fog egyetlen problémát sem megoldani. Nem segít a gazdasági bajokon. Nem oldja meg a romák sorsát. Nem gyógyítja be a kommunizmus ejtette sebeket. Ettől nem lesz jó a kormányzat. Nem fogja a nemzetközi elismerést fokozni, inkább egy pária lesz az ország, egy másik Észak-Korea. A szövetség Iránnal, melyet bizonyos magyar antiszemiták kötöttek, annak alapján, hogy mindketten a zsidók megsemmisítését kívánják, egy jókora tévedés, mert Irán a Nyugat megsemmisítését is kívánja, és ha valaha alkalma nyílna erre, Magyarország megsemmisülne a többi nyugati országgal együtt. Magyarország egyszer már elkötelezte magát így, akkor Németországgal és a tragikus következményekkel. Ez csak tetézi a sok problémát, melyekkel Magyarország küzd. Sikerült egy szörnyeteget teremteni magatoknak: egy gyűlölködő és brutális sokaságot, mely tajtékzik és őrjöng.

Tapasztalatom szerint a magyarok mindig büszkék voltak arra, hogy civilizáltak, méltóságteljesek, intelligensek, kulturáltak, szorgalmasak és leleményesek. Ezek a tulajdonságok, úgy hiszem, messzemenőkig elegendőek a nemzet hatékony kormányzásának kiépítéséhez. Az első tennivaló ezeknek a tulajdonságoknak a továbbfejlesztése lenne ebben a társadalomban. Bárki, aki megpróbálja kisiklatni ennek a sorsdöntő feladatnak a megvalósulását, megérdemli, hogy azért őt azonnal elszámoltassák – és megbélyegezzék azzá, ami: áruló. A „magukfajták”, ahogy az antiszemiták a zsidókat hívják, lekicsinylően, azért, hogy kirekesszék őket. Az igazán hazafias magyaroknak azok számára kellene fenntartaniuk ezt a címkét, akik hazájukat a gyűlölet földjeként határozzák meg. Csak reménykedni tudok, hogy ez az ország, melyet oly nagyon megszerettem, rendelkezik a képzelőerővel és az akarattal, hogy magát pozitívan értékelje, és megvalósítsa a lehetőségeit.

A szerző történész, az európai történelem doktora

Toronto/Budapest