A jelen gazdasági válság egy ideje negatív üzeneteket küld az európaiaknak, félelmet keltve a jövő iránt; olyan üzeneteket, amelyek nem csupán a gazdasággal, hanem magával Európával, a földrész integrációjával és jövőjével függenek össze.

Anélkül, hogy megfeledkeznénk 24 millió jelenlegi európai munkanélküliről, azokról a pénzügyi nehézségekről, amelyekkel néhány európai országnak szembe kell néznie, kötelességünk, hogy derűlátóak legyünk. Racionálisan át kell gondolnunk, hogy pontosan mennyiben tulajdonítható ez az integrációs folyamatnak, annak az integrációnak, amelynek révén az Európai Unió tagállamai együtt – így erőteljesebben és szolidárisan – képesek szembenézni az előttünk álló globális kihívásokkal és a világ más fő politikai szereplőivel, akik olykor egész földrészt tudhatnak maguk mögött. Legyünk derűlátóak, mert ez szükséges ahhoz, hogy legyen „európai öntudatunk”, s ne feledkezzünk meg valóságunk különösen kedvező tényezőiről, többek között a múlt és a jelen kapcsolatáról!

Európa a demokrácia bölcsője, majd megélte a római jogra alapozott jogrend megszületését és fejlődését, a felvilágosodás eszméinek születését és fejlődését, amelyek kitaposták az utat a század két nagy forradalma számára, a liberalizmus születését, valamint az empirikus tudomány megszületését és felfedezéseit, valamint azt, hogy a mindezek által megteremtett környezet megnyitotta az utat az ipari forradalom előtt. Később látta a modern demokrácia kialakulását és annak a társadalmi modellnek a megszületését, amely az emberi méltóságot helyezi előtérbe. És Európa volt a kultúra és az alkotás kiemelkedő központja, sőt ma is az. Mind e tényezők, amelyeket nem raktunk időrendi sorba, nagyobb figyelmet érdemelnének, ám ami igazán hasznos ma, az együttes felidézésük, nem feledkezve meg arról, hogy nemcsak a múlthoz tartoznak, hanem a mindenkori jelenhez is, mint a mai Európa alapvető ismertetőjegyei. Mindez, az európai integráció még ma is zajló folyamatával együtt tette lehetővé, hogy az elmúlt hatvan év a béke és virágzás kora legyen Európában, a leghosszabb ilyen időszak, amit a kontinens valaha megélt.

Azok, akik Európa visszafordíthatatlan hanyatlásáról beszélnek, nem veszik figyelembe eme alapvető tényezőket, tévesen mutatnak be egy válságot és egy, a visszaesésért felelős rossz kormányzást. Vagy pedig – félelmükben – túlbecsülik a világ más régióinak gazdasági növekedését, mint ami negatívan hat majd a mi jövőnkre. De ez nem így van: a világ jóléti szintjének minden növekedése mindannyiunk számára pozitív elem.

Európa nem hanyatlik. Európa nemrégiben egy új folyamatot indított el, és a válság hatására reálisan felmérte problémáit, és keresi a lehetséges megoldásokat.

Jean Monnet mondta: „az emberek csak akkor fogadják el a változásokat, ha látják a szükségszerűségét, ha felismerik, hogy már rájuk is hat a válság.” Ez az, amiért Európa megerősödve kerülhet ki a válságból.

Hogy ezt elérjük, Európa nem hagyhat figyelmen kívül egy olyan tényezőt, amelyet ugyan gyakran emlegetnek, ám nem sok jelentőséget tulajdonítanak neki a mai világban, és amit az európaiak különleges kapacitásaként foglalhatunk össze: az oktatás, a kutatás és az innováció.

Az európai kutatásra és innovációra – a jelen és jövő Európája számára stratégiai jelentőségű szempontra – akarjuk felhívni az európai polgárok és a tagállamok vezetőinek figyelmét. Tudatában vagyunk, hogy a mai vezetők döntései alakítják a kontinens következő évtizedeit, gyermekeink és unokáink sorsát.

A stabilizációhoz rövid távon szükséges intézkedések és a tagállamok által követendő irány átgondolása mellett az európai vezetőknek több figyelmet kell fordítaniuk a mindenki által stratégiai jelentőségűnek elismert területekre, biztosítva ezzel, hogy Európa ne herdálja el ma még meglévő versenyelőnyét azzal, hogy elsőbbséget ad helyi és rövid távú politikai céloknak. Az európai oktatás, a kutatás és innováció minősége jelenti földrészünk fő előnyét. A tudás, a tudásvágy és a gondolatok alakították elsősorban múltunkat, s kulcsfontosságú, hogy ezek formálják jövőnket is. Ma fontosabb, mint valaha, hogy megőrizzük ezeket az előnyöket. A társadalom prosperitása polgárainak képzettségén és innovációs készségén múlik. Az oktatás, a kutatás és az innováció olyan konkrét fogalmak, amelyek alapját képezik a reálgazdaságnak, iparunknak, valamint a lehetőségnek, hogy növekedést érjünk el, és munkahelyeket teremtsünk. Ezek döntő fontosságú elemei egy erős, versenyképes Európának egy mindinkább globális környezetben.

Ennek ellenére – néhány országot kivéve – e célokra a korábbiaknál lényegesen kevesebbet fordítottunk.

Az Európai Bizottság „Horizon 2020” elnevezéssel egy programot javasol e szektorok számra, amelyben 2020-ig összesen 80 milliárd euró beruházást irányoz elő e területek fejlesztésére. Ez fontos lépés a helyes irányba.

Felkérjük emellett az európai vezetőket, különösen a válságban lévő államokéit, szánjanak pénzt a kutatásra és innovációra, mint fontos beruházásra, s válasszák azt az utat, amely lehetővé teszi, hogy Európában a K+F költségek – fokozatosan emelkedéssel –2020-ra elérjék a GDP 3 százalékát.

E beruházásoknak rövid időn belül növekedniük kell. Ám még ez előtt a már meglévő forrásainkkal kell jobban gazdálkodnunk. Európa sokat tehet ezen a területen, ami nem igényel jelentős pénzügyi befektetést, ám jobb koordinációval hatékonyabb európai kutatást teremthet. Ilyen lehetőség: elkerülni a kutatásban a párhuzamos befektetéseket, bővíteni az együttműködést az egyetemek és az ipar között, jobb és könnyebbé tett kommunikáció biztosítása a kutatók számára, s egyszerűsített hozzáférés a meglévő adatbázisokhoz és más kutatási infrastruktúrához.

Ezzel a céllal jött létre az Atomkultúra (Atomium Culture, AC), amely közelebb hozza egymáshoz az európai egyetemeket, médiát és ipart. Ez a célja a már létező kezdeményezések hatékony és innovatív támogatására létrehozott, az Európai Bizottság elnökének és néhány tagállam kormányának már előzetesen bemutatott, hamarosan elinduló „REIsearch – Research Excellence Innovation Network”-nak, amelyet olyan intézményekkel együtt hoztak létre, amelyek elkötelezettek az iránt, hogy a tagállamok kutatóinak és a kutatási adatbázisainak megbízható hálózatával lássák el Európát.

Azt reméljük, hogy az Európai Unió tagállamainak vezetői megragadják a kedvező és fontos pillanatot, s felveszik a kutatást és az innovációt legsürgősebb feladataik közé: a kutatás és az innováció lesz Európa jövője.

És mindig a jövő a legfontosabb.

Valéry Giscard d’Estaing, az AC tiszteletbeli elnöke, Franciaország korábbi elnöke – Michelangelo Baracchi Bonvicini, az AC elnöke – Felipe González-Márquez, az AC tanácsadó testületének elnöke, Spanyolország korábbi miniszterelnöke