Kiolvasható belőle, hogy az ökopárt még mindig küzd fordított evolúciójával, stratégiai és szervezeti buktatóival, az eldöntetlen kérdéseivel, vagyis önmagával. Az kevésbé valószínű, hogy a frakció ezután két, tulajdonképpen egyenlően erős táborra szakad, mert tudható, hogy a titkos szavazáson többen ad hoc jelleggel döntöttek, nincsenek tehát jól elhatárolható és egységes szekértáborok a korábbi és a jelenlegi/újraválasztott frakcióvezető mögött. Ugyanakkor szociológiai tény, hogy az ad hoc módon összeállt táborok idővel képesek elhinni magukról, hogy valódi közösségek, és ezt követően gyakran valódi táborként működnek. Ha ez bekövetkezik, akár az LMP elkisgazdásodásának is tanúi lehetünk. Tegyük hozzá: a folyamatok egyelőre nem ebbe az irányba mutatnak.

A 8:7-es eredményben jelentős részben benne van, hogy a frakciótagok Jávor vezetői stílusát jobban kedvelik, mint az előtte irányító Schiffer Andrásét. Talán az is kiolvasható belőle, hogy miként viszonyulnak a két személyiség politikastratégiai álláspontjához. Jávor ugyanis – így mondják a hozzáértők – nyitottabb a szabad gyökök iránt, legutóbb épp a Népszabadságban mondta azt: látja az MSZP-ben az utóbbi időben végbement – bár szerinte még nem elégséges – változásokat, amelyek befolyásolhatják az ökopártiak hozzá való viszonyulását is. Schiffer András viszont jóval radikálisabb a témában, legutóbb a Jobbklikk.hu oldalnak adott interjújában tette világossá, hogy az MSZP és a DK tulajdonképpen „a szovjet csapatok szuronyán hatalomba menetelő csoport” mindenféle jogutódja, a „nómenklatúraburzsoázia és a velük szövetséges elitértelmiség” képviselője. Schiffer odáig is elment, hogy az LMP nem attól lesz önálló pólus, ha másokat (értsd: 4K!, Milla, Szolidaritás) magára húz.

„Az LMP-nek önmagában kell érdekesnek lennie, és nem a különböző brandek összeérésétől alakul ki egy új, önálló pólus” – fogalmazott. Úgy hallani, ezzel kevesen értenek egyet a pártban. Ugyanakkor az LMP javára is válhat, hogy két erős karakter kezd kikristályosodni. Az ökopártiak fejlődésének komoly gátja ugyanis a szervezeti működésképtelenség, a bázisdemokrácia nagyon nagy mértéke, a választmány – már bocsánat, de – antitalentuma, a hatékonyság és a karakteres irányítás hiánya. Ha kialakul valamilyen dominancia, az előrelendítheti a pártot. Az LMP-nek be kell látnia, hogy ilyen szervezeti struktúrával hosszú távon sem fog jobban menni. Azt pedig el kell dönteniük, hogy az LMP pontosan micsoda és mit akar. Mert a 8:7 is azt mutatja, most még nem tudja. Vagy ha tudja is, nem mutatja.