Akarjuk-e a nyugdíjak, a családi pótlék csökkentését, a nyugdíjkorhatár és az adókulcsok megemelését, az utazási kedvezmények, továbbá a helyi önkormányzatok büdzséjének megkurtítását, az ingatlanadó bevezetését? Persze hogy nem. Igaz, a bürokrácia csökkentésére vonatkozó IMF-igényen és a privatizáció újraindításán el lehetne töprengeni egy percet: miért is ne, amikor a versenyképességi ranglistán a világ 138. legbürokratizáltabb államaként tartanak nyilván bennünket. A reprivatizációban, a vállalatok nemzetiesítésében pedig élen jár a kormány, elég az oroszok Mol-pakettjének visszaszerzésére, a Rába államosítására gondolni, hogy a küszöbönálló gigantikus E.ON-ügyletről már ne is beszéljünk. És hamarosan jön a nemzeti kolbászvállalat is, Lázár-módra. Nemzetállam vagyunk, erős nemzeti vállalatokkal, amelyek a nemzet javára termelik a profitot vagy – a közműszolgáltatók esetében – a nonprofitot. Ez az orbáni idea. Privatizációról tehát nem lehet szó, és punktum.

A kilenc nemre jutna tehát egy kamu igen. Mindent egybevetve, a Fidesz–KDNP közös sárvári frakcióülésének hangulatát rendesen felszította a reggeli IMF-es „fenyegetés”, amely teljességgel elfogadhatatlan a magyar emberek számára. „Ezen az áron, így nem kell a hitel, alternatív tárgyalási javaslatokat hozunk tető alá” – közölte videoüzenetében a kormányfő, a frakciók feltétlen támogatását maga mögött tudva.

„Az IMF-hitel nem úszható meg” – ezt viszont még Varga Mihály főtárgyaló mondta a Corvinus egyetem hétfői tanévnyitóján, az államilag finanszírozott, korábban felvett és az „önfinanszírozásra áttérített”mostani gólyák előtt. Hogy ezt abban a közegben mennyire gondolta komolyan, csak ő tudja. A megegyezésbarát kormánykommunikációnak hitelt adni éppolyan veszélyes dolog, mint az IMF-et, „a mi bankunkat” újfent kiebrudalni. Amit látunk, az pedig a színtiszta időhúzás. Az erre alapozó kormányzati tárgyalási technika lényege, hogy tízből elfogadunk mondjuk négy pontot, hármat tárgyalási alappá nyilvánítunk, négytől pedig elzárkózunk. A folyamat során csak az arányok változnak, a kategóriák soha nem üresednek ki, a kormány gondoskodik ugyanis a megfelelő utánpótlásról, új vitapontokról. Mint amilyen a jegybankra kirótt tranzakciós illeték vagy az E.ON magyarországi érdekeltségeinek visszavásárlása. Csak az idő teljen.

Ki is derült, hogy a nagy műgonddal összeállított kamu lista idehaza készült, egy korábbi IMF-levélből mazsolázva. Megrendelésre. Mert kell egy kis hangulat, egy kis feszültség, adrenalinbomba, hogy magunk előtt lássuk a fő ellenséget, mielőtt ismét harcba indulunk.

És persze majd győzünk, de ezt már megszokhattuk, hiszen mi magunk vagyunk az ellenfél.