Ilyen elképesztő állampolgári fegyelmezetlenség mellett nincs mit tenni: fel kell fegyverezni a kéményseprőket (is). Pisztolyt, gázsprayt, gumibotot nekik, hadd csapjanak le a munkaadókra, akik nem függesztik fel a termelést, hogy szabadságra küldhessék a dolgozóikat, amikor a kéményseprőknek éppen seperni volna kedvük. És elláthatnák a baját azoknak is, akik nem segítik a munkájukat.

A mi utcánkban két héttel korábban kiragasztották minden kapura a felhívást: aki a söprés napján nincs otthon, a városháza rendelete értelmében a seprési díj kétszeresével büntethető. Ettől mondjuk nem lesz tiszta és biztonságos az ellenőrizetlen kémény, de legalább a városháza cége jól megszedi magát – ám nem ez a lényeg. A lényeg a ragasztás. Nem a postaládába dobták a papírt, hanem demonstratíve kiragasztották. Este már egy kezdő betörő is látta, hová érdemes betörni; a kéményseprőknél, úgy tűnik, nem volt kötelező olvasmány a városháza bűnmegelőzési programja.

Nem voltam otthon aznap, de a szomszédasszony igen, megkértem hát, engedje be a kéményseprőket. Ha tudom, mennyi bajt hozok ezzel a fejére, inkább kifizetem a büntetést. Először is: a seprőember jól letolta, hogy miért nem írta ki a kapura, hogy a kulcs a szomszédban, ő már kiállított egy új értesítést, feleslegesen. Aztán nem tetszettek a kémények tisztítónyílásai, mivel, mint a legtöbb régi háznál, le vannak falazva. Nem jó, bármikor nyitható fémajtó kell a tisztítónyílásokra, még akkor is, ha a kémény jól szelel, nem kell tisztítani. Azt üzente, ha legközelebb nem lesz fémajtó a tisztítónyíláson, betöri.

Na, ahhoz azért nekem is lesz pár szavam… És előre mondom, a kéményseprő szigorú utasítása ellenére sem szerelek fel levegőztető berendezést a pincémbe csak azért, mert a kazán közelében álló súlyzópadon szoktam edzeni. Bár Őkéményseprőségének nem tűnt fel, a pincének van ablaka, csak ki kell nyitni, és a levegőcsere megoldott.

Jó ideig azt hittem, hogy a városháza „hogyan tegyük elviselhetetlenebbé az életet Budapesten?” kampányának része az arrogáns kéményseprők fenyegetőzése, de aztán jött Hoffmann Rózsa, és minden világos lett. Ő ugyanis – egyebek között – azért vezettetné be az iskolaköpenyt, hogy munkát adjon a hazai iskolaköpeny-termelőknek. Pár százezres iskolaköpeny-megrendelés akár talpra is állíthatja a hazai textilipart. Lehet, hogy a kéményseprő sem játszotta túl a szerepét, csupán a kéménytisztítónyílásfedő-ipar felvirágoztatásán dolgozott.

Végül is ha az emberek a kormány belpiaci fogyasztásnövekedésre épített gazdaságpolitikáját semmibe véve, egyszerűen nem hajlandók többet fogyasztani, hát majd előírják nekik, hogy miből mennyit kell vásárolniuk, s a haza felvirágzik. De legalábbis némelyek jól megszedik magukat. Persze, szigorúan a nemzet érdekében.

Az autók rendszámát nem ilyen megfontolásból kell majd idő előtt lecserélni. Vagy mégis?