Úgy látom, mindenki kitanévnyitózta magát, mindenki föltolta a Facebookra a fehér inges gyereket (most megy elsőbe a drága), bevitte a vécépapírt, tisztasági csomagot, technikadobozt meg a többit, ha volt pénze tehertaxit bérelni, vagy kéznél volt egy nyerges vontató; megállapította, hogy ma már tanévnyitni sem tudnak ezek rendesen, bezzeg az ő idejében a tanévnyitó még tanévnyitó volt, nem miniszoknya-rövidségi verseny és színesnapszemüveg-bemutató.

A mezőnyből ezúttal is kiemelkedett Tündérország királya, aki a Ludovikán rendezett napozóversenyen nyújtott heroikus teljesítményéért még akkor is kiérdemelte volna a fair play díjat, ha nem sikerül nagy nemzetközi elismerést kiváltva fellendítenie a kaukázusi baltásexportot.

Félretéve a tréfát, illetve félre nem téve, mert nem lehet, nem férne már el a többi tréfától, szóval így a tanév elején egyre komolyabb esély mutatkozik arra, hogy felcsillanjon az alagút a fény végén, és a magyar oktatás világszerte csodált sikerágazattá váljon. Nem a baltás értelemben. A felsőoktatás már sínen van.

Hallom magyarázni a rádióban az embert (álltitk.), hogy akkor az állami finanszírozás háttérbe szorítása, az egyéni felelősség, a társadalmi költségek vállalása és a többi és a többi, remek gondolatok, nem győztem egyetérteni. A további hírek ugyan arról szóltak, államosítani szeretnék éppen a gázt, a villanyt, a trafikokat, a frizsidert, a porszívót, mindent, most kerül majd napirendre például az öntözés, aminek külön örülök, hogy állami feladat lesz, mert mindig elfelejtek locsolni, remélem, Harrach Péter vagy Rogán Antal kapja a leándereinket az erkélyen, mindennap locsolni kell, de ésszel, mert könnyen berohad, persze ennyi erővel a szemetet is levihetnék, de mindegy, nem vagyok telhetetlen. No, de a jövő a fontos, a felsőoktatásból ezerrel vonul kifele az állam (kivéve a napozóegyetemet, de hát azt megérdemlik), ami nagy reményekre jogosítja ezt a kis, sokat szenvedett népet. Úgy néz ki, a felsőoktatás lesz a magyar kapitalizmus utolsó, még álló bástyája!

És biztos vagyok benne, hogy ha az állam eltakarodik erről a területről, itt még csodákat látunk. Üstökösként emelkedik az egyetemi képzés színvonala meg mindene; tíz év múlva úgy kell majd elzavartatni a biztonsági őrrel az ELTE kapujában állásért kuncsorgó stanfordi professzorokat, a kirajzó friss diplomások pedig ellepik a világcégek igazgatótanácsait.