Már megint beleléptünk a mocsokba. A nemzet. Mert sehol sem azt írják, mondják, hogy az Orbán-kormány cirka hárommilliárd euró ígéretéért eladott becsületet, nemzetközi megbecsültséget stb. Nem, a magyarokról írnak, a magyarok becsületéről, a magyarok nemzetközi megbecsültségéről. Nincs min csodálkoznunk! Ugyanazt tették, amit eddig: szemérmetlenül hülyének néztek mindenkit, miközben mindent összepakoltak maguknak, a médiától a közbeszerzéseken át az állami földekig. Tegnap a kérdésre, hogy volt-e titkos megállapodás az azeriekkel, a miniszterelnök így válaszolt:

„Ez egy demokratikus európai állam. A nemzetközi jog szabályait nem titkos megállapodások szerint alakítják, hanem ahogyan azok írva vannak, nyilvánosan.” Feltételezzük: egyre több dolog zajlik így, ezzel a sajátos „nyilvánossággal”, amelyből nyilvánvalóan kizárják még a „demokratikus állam tisztségviselőit” is. Adott esetben talán Martonyi János külügyminisztert és Navracsics Tibor igazságügyi minisztert is.

Legalábbis szeretnénk hinni: ők csak tudták, hogy a haza jó híre, a magyar név becsülete kerülhet veszélybe. Hogy ezentúl a világ szerint majd vagy magukat kilóra árusító svihákok, vagy ostobák irányítják ezt az államot. Nekik számítaniuk kellett arra, ami megtörtént. Ha nem, akkor félreismertük őket. Ha viszont így lenne, s ennyire semmibe vették őket, akkor mi tartja őket a posztjukon? Mi kell ahhoz, hogy ez a két jól képzett jogászember felálljon? Ha maradnak, választhatnak: a svihák-ostoba alkalmatlanok vagy a semmibe vettek közé tartoznának-e szívesebben.