Úgy gondolom és érzem, hogy megérte a fáradozás, mert felszabadult, jó hangulatú s igen kitűnő vizsga részese lehettem. Kilenc tiszta jelesen érett diák mellett a többieknél a sok jó jegy között csak itt-ott akadt pár közepes érdemjegy.

Boldogan nyugtáztam munkám zárásaként: ilyen akaraterős, példásan szorgalmas, lelkes és tisztelettudó fiatalokért érdemes volt ezen a pályán maradnom, mert csak ők számítanak, a jövő bennük munkál, s mindig érdemes újra megszületnünk, hogy lássuk őket felnőni. Nincs ennél felemelőbb, meghatóbb érzés kerek e világon.

Mint kívülálló s így egy összeszokott iskolai gárda munkájára rálátó tanár írhatom: nagy baj, bűn s hozzá nem értés szülte gondolat volt – bárki részéről is –, hogy érettségi előtt két és fél hónappal megzavarja egy addig igen jól működő, sikeres közösség életét. Érthetetlen okokból tettek egy jó igazgató helyett egy másikat oda. Az iskolai év lezárása előtt kevéssel milyen meggondolások vezethettek egyeseket erre a hibás lépésre? Olyasvalakik tehették ezt, akiknek semmi rálátásuk, pedagógiai érzékük nincs az iskolán belül folyómunkára. Lelkileg megzavartak diákot, tanárt, szülőt. Ez a kiváló gimnázium nem ezt érdemelte.

Az odarakott és senki által nem kívánt igazgatójelölt azóta már távozott is a gimnáziumból.

Mégsem volt tehát hiábavaló az egész iskola tiltakozása, a tüntetések, a határozott fellépés. Persze ez még mindig nem a végleges siker. A kinevezési tortúra egy időre megszűnt. Az újra pályáztatásig megbízták a tizenöt éve ott dolgozó igazgatóhelyettes tanárnőt az iskola vezetésével.

Én, aki részese lehettem júniusban az akkor feleslegesen megzavart légkörben egy mégis sikeres érettséginek, szívből remélem, hogy megnyugtatóan, az ott dolgozók elvárásainak megfelelően rendeződik minden ebben az iskolában. Ehhez kívánok békés, jó légkörű, s újabb szép sikereket hozó évtizedeket.

Dénesné Bujdosó Ilona ny. középiskolai tanár