Százszázalékos sikerről viszont csak akkor beszélhetnénk, ha az utcai megmozdulás nyomán a román közvélemény is a magáénak érezné a Mikó-ügyet, és ezáltal nyomást gyakorolna az igazságszolgáltatásra a másodfokú ítélet előtt.

Az előfeltételek adottak: huszonkét évvel a rendszerváltás után Romániában még mindig rengetegen vannak, akik a kommunizmus idején elkobzott javaikat nem kapták vissza, illetőleg nem jutottak kárpótláshoz, vagy azt elégtelennek tartják. De a román társadalom csak akkor tudna azonosulni a Mikó-üggyel, ha a hangsúly a vagyonából kiforgatott egykori tulajdonos sérelmére helyeződne, és nem az etnikai vetületre. Ehhez képest az ügy népszerűsítésére indult honlap kizárólag magyar nyelvű, a szombati rendezvény pedig az elejétől a végéig arról szólt, hogy a románok el akarják venni a magyarok vagyonát.

Egyébként sem lehetne biztosra menni, de kedvező román közvélemény nélkül még nehezebb lesz megváltoztatni egy olyan döntést, amely Tőkés László és Pap Géza református püspök szerint „politikai megrendelésre született, a legfelsőbb állami vezetők tudtával és a titkosszolgálatok irányításával”. Ha már itt tartunk, ezen belül kérdés az is, hogy ténylegesen ki volt a megrendelő. Hiszen a legfelsőbb román állami vezető éppen Traian Basescu, „akinél közelebb román politikus nem jött a magyarokhoz” (idézet Tőkés László tusványosi előadásából). Az elnök ellenőrzi az igazságszolgáltatást és a titkosszolgálatokat – előbbit csak informálisan, utóbbiakat hivatalosan is. Tőkés mégis Victor Ponta miniszterelnök nevét emlegette szombaton, és utóbbit pfujolta az istenadta magyar nép is. Innen már csak egy lépés a sérelmi politizálás (ha már a magyarbarát Basescu is ellenünk van?!), amit az erdélyi magyarságnak az elmúlt két évtizedben sikerült elkerülnie.

Tőkésék számára kiváló alkalom a Mikó-ügy, hogy fennen hangoztassák: az RMDSZ együttműködésre alapozott (megfogalmazásukban: kijárásos), parlamenti politizálása nem vezetett eredményre, ahol pedig mégis, ott az eredmények kérészéletűeknek bizonyultak. Az alternatíva ugyanaz lenne, mint két évtizede: utcai megmozdulások, a nemzetközi szervezetekhez címzett petíciók. A baj csak az, hogy politikailag, erkölcsileg ma Magyarország kevésbé jelent támaszt az erdélyieknek, a nagyhatalmak pedig, amelyektől a magát nemzetinek nevező oldal garanciákat vár, a válsággal vannak elfoglalva. Ha az RMDSZ belesétál a sérelmi politizálás zsákutcájába, rövid időn belül jelentéktelen jobboldali pártocskává degradálódhat a romániai belpolitikában.