Fájdalom, kezdődik a tanév, így az oktatási államtitkár újra pódiumra lépett. Ezúttal azt találta mondani az InfoRádióban, hogy támogatná az iskolaköpeny bevezetését, hogy a szegényebb gyerekeket ne frusztrálja, ha a többiek drága cuccokat viselnek. Megejtő az elöljáró szociális érzékenysége, de ha ilyen szolidáris alkat, akkor, ha ideje engedi, átolvashatná, miféle törvények előkészítésében vett részt kormányzati pályafutása során.

Ha szoros programja ezt nem engedi, akkor legalább az ominózus interjút meghallgathatná: ugyanabban az adásban beszélt ugyanis arról, hogy az állam kivonul a jogász- és a közgazdászképzésből. Hozzátette: évről évre csökken majd a felsőoktatásban az államilag támogatott helyek száma. Márpedig ha valami frusztrálja a szegény kölyköket, akkor az az, hogy olyan kormány vezeti az országot, amely eldugaszolja a társadalmi mobilitás csatornáit. Sokat elvesz az előrelépés esélyéből.

Hiába tehetségesek a srácok, teljesítenek úgy vagy jobban, mint a különórákra befizetett, könyvtárszobával ellátott kéróból érkező társaik, többségük nem érheti el céljait. Nem szubjektív, hanem objektív okból: falat építettek elé. (A különféle diákhitel-konstrukciók méltatását végző radikális hoffmannisták konzultálhatnak a négy műszakban, száztízezer forintért robotoló, devizahiteles melóssal arról, ajánlja-e gyermekének bármilyen – de különösen milliós nagyságrendű – kölcsön felvételét.)

Mindehhez hozzátehetjük, hogy az illetékes minisztérium képtelen megoldani a hátrányos helyzetű gyerekek oktatását és tehetséggondozását végző magán- és alapítványi, illetve korábban egyházi státusszal működő iskolák finanszírozását. Ám Hoffmann szerint nem az esélyteremtő rendszer tagadása, hanem a márkás ruhadarabok frusztrálják a kevéssé tehetős ifjakat. Ha a magyar oktatási szisztémát irányító államtitkár ilyen szimplifikáltan gondolkozik a szegények társadalmi helyzetéről, s ennyit ért a kilátástalanság, a reménytelenség s a céltalanság fojtogató üzenetéből, akkor amíg pozícióban van, tényleg az uniformis a megoldás.

Az egyen dressz tökéletesen megfelel arra, hogy a legkomplexebb problémák egyikét hoffmannista értelmezésben szimbolizálja: reggel nyolctól délután kettőig elrejti az értelmezhetetlenül nagyra nőtt társadalmi különbségek jeleit. Így az sem baj, hogy a kormány intézkedései éppen e differenciák konzerválását irányozzák elő. Tán abban reménykednek: a ruha a kormány kétszínűségét is eltakarja. Az igazság meg úgysem számít.

Tanévnyitón