Áll a külügyminiszter térdig a patakban, és csak mossa, mossa a szennyes ruhát, de nem akar vége szakadni. „A magyar diplomáciának nehéz helyzeteket kellett megoldania az elmúlt két évben, és ezt túlnyomórészt sikerrel tette meg” – mondta néhány napja Martonyi János az InfoRádióban, büszkén sikernek láttatva, hogy „az országgal szembeni támadások nyugvópontra jutottak”.

A külügyminiszter diplomata. Azt mondja, amit muszáj, de közben arra gondolhat, amit mondania kellene. Mást lát, mint amiről beszél. Azt láthatja, hogy Európa komolyabb dolgokkal van elfoglalva, semhogy a kelleténél több energiát pazaroljon a magát az uniótól mind távolabb toló kormány politikájára. Nem vagyunk már fontosak Európának, gyanús, kerülendő, perifériás különcök lettünk. Régi bútordarab a külügyminiszter, árnyalt mondatok közé rejti a lényeget.

„Ahhoz, hogy a diplomaták időben tudjanak reagálni a magyar törvényalkotást érő bírálatokra, az szükséges, hogy már az előkészületek alatt megismerjék a jogszabályokat. Ez azonban… többször akadályokba ütközött, mert csak kevéssel az elfogadásuk előtt alakultak ki a végleges törvényszövegek” – fonja a szót, mi pedig a borotvált mondatok mögött látjuk a kétharmad erőszakos törvényhozásának káoszát, a hatalomba gabalyodott képviselőket, meg a Seduxenbe hajszolt apparátust. A külügyit is.

Mert hát „meg kellene világítani a 2010-ben kezdődött politikai és gazdasági változások szükségességét és mélységét”, miközben a Nyugat mind csendesebben csupán arra kíváncsi: miért nem jó ennek a hatalomnak a polgári parlamentarizmus értékrendje? Valóban halkul az uniós „kardcsörtetés”, csak – ahogyan egy gazdasági vezető mondja – közben Magyarország 36-os körzetszáma eltűnt az európai telefonkönyvekből. Nem csak az IMF „feledkezik el” a szeptemberi tárgyalások pontos napjáról.

Már bele is merengenénk az őszi elmúlásba, amikor csütörtökön egy sajtótájékoztatón Lázár János miniszterelnökségi államtitkár olyannyira belelendül Budai Gyula elszámoltatási ámokkocogásának dicséretébe, hogy kijelenti: az Egyesült Államok részéről „természetesen volt kérdés, nyomás, tájékozódás, befolyásolási kísérlet, hogy a szocialista párt kapjon védelmet, immunitást”. Mármint hogy Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon ellen ne induljon eljárás. Amit a követség szokatlan gyorsasággal és határozottsággal ismételten cáfol.

Egyszerűen, magyarul: diplomáciai nyelvezetbe csomagolva Washington elküldte a csudába az államtitkárt. Olyannyira, hogy Martonyi külügyminiszter péntek reggel a köztelevízió reggeli adásában maga volt kénytelen közölni: neki ugyan nincs értesülése semmilyen amerikai nyomásról. Mindebből látni: a patakbéli sikáláshoz kikezdhetetlen idegrendszer és derűlátás kell. Ám hiába tudjuk a kormányfőtől, hogy a kétharmad áll, mint a cövek, a rendszer pedig marad, látjuk, hogy fogytán a mosószappan.