Amerika és Orbán
Tetszett neki Sarah Palin alelnökjelöltjelölt beszéde, és – alighanem egyedül a külső megfigyelők közül – erősödni érezte a jobboldali győzelmi esélyeket. A többi történelem, Barack Obamát meggyőző fölénnyel választották az Egyesült Államok elnökének. A kormány most Szijjártó Pétert delegálta a republikánus konvencióra, és ő elkövette ugyanazt a hibát, mint korábban főnöke: a konzervatív fieszta hatása alatt nyilatkozott.
A külügyi és külgazdasági államtitkár azt mondta, hogy egy jövőbeni republikánus kormányzat a jelenleginél sokkal nagyobb figyelmet fordítana Közép-Európára és Magyarországra. Rejtély, hogy miért lenne így, amikor Amerika objektív érdekeiből más következik, de tételezzük fel, hogy mégis. Vajon örülne neki a magyar jobboldal? Üdvözölték, amikor republikánus és demokrata párti törvényhozók közös levélben sürgették a vallásszabadság magyarországi garantálását?
Netán amikor Clinton külügyminiszter a fékek és ellensúlyok rendszerének fontosságáról és a sajtószabadságról tartott kiselőadást a parlamentben? Lemondatták Deutsch Tamást, amikor nyomdafestéket nem tűrő megjegyzést tett az amerikai külügyminisztérium egyik vezetőjére? Vajon mit szólna Lázár János, aki így is amerikai nyomást emlegetett az elszámoltatás kapcsán? Tényleg erre vágyna a Fidesz?
Nagyobb amerikai figyelemre? Vagy csak egy meghívóra a Fehér Házba, hogy Orbán végre demonstrálni tudja, ő mégiscsak tekintélyes politikus? Elfelejtették volna, hogy 2001-től nyolc éven át a republikánus George W. Bush volt az Egyesült Államok elnöke, és ő sem hívta meg Orbánt? Mellesleg pont azért, amiért egy ilyen meghívás most is és egy Romney-elnökség alatt is valószínűtlen: Orbán sem az értékek, sem a praktikus célok tekintetében nincs közös platformon Amerikával.
Igaz, Szijjártó felfedezett közös vonásokat a Romney–Ryan-páros és az Orbán–Matolcsy-tengely gazdasági elképzelései között, például azt, hogy szeretnének rengeteg új munkahelyet és további adócsökkentéseket. Azt nem említette, hogy ott ez az erős állam leépítésével járna együtt, ami pont a fordítottja annak, amit idehaza látunk.
Azt sem fejtette ki, mit mondtak a vele találkozó republikánus politikusok és szakértők a magyarországi államosítási hullámról, az iskolarendszer és az egészségügy centralizálásáról, a multik kezében lévő közüzemi szolgáltatók kivásárlásáról vagy az egész ágazatokat tönkretevő, a növekedést gátló különadókról. Mint hallani, „ezzel az amerikai kormányzattal” Orbán már nem is akar jóban lenni. Kár, mert könnyen lehet, hogy Obama még marad négy évet. És az is, hogy Mitt Romney-val sem lenne egyszerűbb.
