Az Alkotmánybíróság sajnos pontosan látta a jövőt, amikor ’94-ben határozatban figyelmeztetett: a környezetvédelem jogi és intézményi garanciáit utólag nem lehet alkotmányosan lebontani: mára szinte az utolsó kőig sikerült lerombolni az eredetileg csaknem teljes politikai konszenzussal emelt építményt. A környezetvédelmi tárca önállósága a múlté, a hatósági rendszernek csak a romjai emlékeztetnek a hajdani dicső(bb)ségre, a parlament pedig szinte hetente fogad el a gazdasági érdekeknek a környezeti értékek rovására zöld utat adó jogszabályokat. Hogy mást ne mondjunk: a kiemelt beruházásokról szóló törvényt – a környezetvédelmi és egyéb engedélyező hatóságok mozgásterét példátlanul leszűkítő jogszabályt, amelyből egyébként a jobboldalon szimbolikusnak tekintett „Gyurcsány-ügy” is kinőtt – még az előző ciklusban szavazta meg nagy egyetértéssel az akkori és a jelen legi kormánypárt, de már egyedül a Fidesz írta át úgy, hogy akár egy atomerőművet is fel lehessen építeni érdemi hatósági (és civil) kontroll nélkül, akár utólagos engedélyezéssel.

A leépülési folyamat a múltban csak egyetlen alkalommal akadt meg: 2008-ban, amikor létrehozták a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának hivatalát, és Fülöp Sándort kinevezték az élére zöldombudsmannak. Magyarország a világon az elsők között bízta független közhatalmi tényezőre a környezet és a következő generációk érdekképviseletét. Ez a skandináv államoktól az ENSZ-ig számtalan referenciaértékű helyről kapott elismerést.

Sajnálatos módon a biztos jogi és szakmai autonómiája nem bizonyult kompatibilisnek a Nemzeti Együttműködés Rendszerével. Az egészséges környezethez való jogot továbbra is garantáló alkotmány átírásával egy időben az ombudsmant lefokozták, munkatársait elküldték, jogosítványait és forrásait megnyirbálták. Hogy mindezek miatt Fülöp távozik, az aligha meglepő, csodálkozni legfeljebb azon lehet, hogy az ellehetetlenített biztos eddig a posztján maradt. Indokai megfontolandók: a környezetvédelmi alapjog biztosításához szükséges jogszabályok máig hiányoznak, az ombudsman ebben a feltételrendszerben nem képes a jogérvényesítés garanciájaként működni, a helyzet (a fentebb hivatkozott alkotmánybírósági határozatból következően) nyilvánvalóan alkotmányellenes.

A kikényszerített lemondás üzenete világos: a NER nem tart igényt ellensúlyokra. Ha valaki mégis ellenszegül, nincs pardon – akkor sem, ha „csak” a környezet ügyéről van szó.