Nagyon jó és nagyon fontos, hogy az ország egyik legkiválóbb jogtudósa, megkésve bár, de egyértelműen kimondja, hogy a Fidesz lerombolta az éppen csak felépülőben volt jogállamot, de nem jó, hogy a politikus Sólyom minden (balul kisülő) igyekezetével igyekszik magát (pártoktól) független, „csak” értékorientált szereplőnek feltüntetni. Ez bizony szereptévesztés a javából. Sólyom úgy tesz, talán azt is hiszi, hogy Aphroditéként újjászülethet. Ilyen sajnos csak az antik görögök vágyaiban létezett. Politikus csak úgy születhet ujjá, ha nyilvánosan is elszámol a múltjával. Sólyom László erre nem képes.

Mind a rendszerváltás körüli, mind alkotmánybírói tevékenysége – noha erősen (párt)értékorientált volt – egyben általánosan értékteremtő is. Akkori alkotmány- és demokráciafelfogása kiállt minden kritikát. Köztársasági elnökként azonban az első előtti perctől az utolsó hónapig „öntörvényű” volt, ami még a pártszimpátia miatti elfogultságnál is veszélyesebb az elnöki poszton, és sajnos a morális gyöngeség gyanúját is fölveti. Az ország nagy baja, hogy Sólyom – elnökként – egy magának teremtett álomvilágban élt, nem volt hajlandó tudomásul venni a valóságot. Makacs, „csalhatatlan” elfogultsága nélkül sohasem férkőzhetett volna a hatalomnak még a közelébe se az a két alkotmány- és demokráciaromboló szövetkezet, amelynek uralkodása ellen most – ki tudja, tán enyhe lelkifurdalás okán – tiltakozgat. Ha valaki, hát Sólyom jól tudja, hogy az, amit a fülkeforradalmár szabadságharcosok nyolc évig ellenzékben, majd az elmúlt két évben kormányon véghezvittek, védhetetlen. Tudjuk, hogy Sólyom milyen nehezen viselte a puritán, puha (kádári) önkény jelentéktelen megnyilvánulásait, láttuk, amikor kicsinyes személyes bosszúból a néhai Fekete Jánossal egészen durván, neveletlenül viselkedett egy országos protokoll esemény kocsmai „haragszomráddá” degradálásának árán. Ezzel a morális háttérrel kiáltotta ki az „erkölcsi válságot” az őszödi beszéd ürügyén, a saját kormányzó pártja (és talán az ország) erkölcsi rendbetételére készülő (Sólyom számára, ki tudja, milyen régi sérelmek miatt gyűlöletes) baloldali politikus (az ország és a demokrácia érdekeivel ellentétes) ellehetetlenítését eredményezve. Ezzel teret nyitott az utcai söpredékpolitizálásnak, és máig élő ideológiai alapot nyújtott szeretett (félázsiai) jobboldala 2010-es hatalommegragadásához. Hosszan sorolhatnánk elnöki működése reponálhatatlan „fica mait”. (Ahogyan Debreczeni József nevezte Göncz Árpád egyetlen, alkotmányjogilag vitatható, alkotmányerkölcsileg nagyon is helyes lépését.) Az elkésett és elmaradt megszólalások özönét, a diplomáciai gorombaságokat. De vegyük csak azt a legutolsó két elnöki hónapot, amikor már biztos volt benne, hogy álmai miniszterelnöke nem tart igényt az ő segítségére sem a régi rend porig rombolásában, sem az új (magyar) világ felépítésében. Jogköre csorbítatlan volt. Tudnia kellett, hogy mire készülnek, miért menesztik. Mégsem tett semmit.

Azok után, ami az egykor volt Magyar Köztársasággal történt, és ami két éve Magyarországon történik, a csak szerény formális szerepre kárhoztatott (demokrata) ellenzék szemére vetni bármit, rajta számon kérni a dolgok alakulását vagy „az elmúlt 8 évet”, rosszindulatú inszinuáció és gonosz, félrevezető közhazugság! Nevetséges arról beszélni, hogy az ellenzéknek nincs (oktatási, egészségügyi stb.) programja, hogy mi mindenben hibázott akkor és mit csinál rosszul most. Egyetlen igazság van: ez a kurzus folytathatatlan, itt egyetlen (demokrata) program létezik: a jogállam meg- vagy újrateremtése. Ha ezt Sólyom, a briliáns jogász nem tudja, vagy nem csak ezt érzi, akkor nem tudjuk, kinek (minek) beszél Sólyom, a (köztársasági elnökként megbukott) politikus.

Haskó László orvos Utóirat: sok jóérzésű és jó szándékú (örök) reménykedő berzenkedhet azon, hogy miért nem tudunk (én és a velem egyetértők) őszintén örülni a volt köztársasági elnök „megtérésének”, miért nem használjuk ki az alkalmat a jobb- és a baloldal között mélyülő (ideológiai) árok betemetésére. Nos azért, mert ez a bizonyos árok Orbán 2002-es, a testnevelési egyetemen elhangzott beszéde óta nem a jobb- és a baloldal között húzódik, hanem az önkény és a demokrácia között. Aki azt az árkot temetgeti (mint Sólyom most vagy Medgyessy akkor), az többet tesz, mint hogy hibázik, az bűnös, vagy minimum (néma) vétkes a cinkosok közt.