Nemzeti büszkeségtől dagadó mellel olvasom, hogy az E.ON „pillanatok alatt” a miénk lesz. Miért? Hogy a csúnya külföldi multik ne keressenek rajtunk. Nonprofit cégként kereskedjen az állam a gázzal. Vagyis esetleg csökkenjen a gázszámlánk. Nagyon helyes! Azaz – jut eszembe, miután a nemzeti pátosztól magamhoz tértem – hogy is van ez?

Az E.ON 2006-ban szállt be az üzletágba, mintegy 900 millió eurós vételáron. Az azóta eltelt időben sok milliárd forint vesztesége származott ebből. Nemhogy nem nyerészkedett (a gázárat az állam szabja meg), de a befektetése sem mondható éppen sikeresnek. Szerintem boldogan túladna rajta úgy, hogy legalább ne veszítsen az üzleten. Vagyis sem extraprofitot, de még profit sem fizettünk neki mi, fogyasztók. Mi változna, ha az állam lenne nonprofit alapon a tulajdonos? Abszolúte semmi. Ha valóban nonprofitos akar lenni az üzletág, tehát legalább nullára ki akarja hozni a végeredményt, a gázárat emelni kellene, hogy legalább a költségek kitermelhetők legyenek. Vagy csökkentik a gázárat, esetleg szinten tartják, amit adópénzből ellentételeznének, vagyis az árat megint csak mi fizetnénk. Arról nem is beszélve, hogy a cég vételárát (800–1,2 milliárd euró) valamiből ki kellene fizetni, ami kamatterhet jelent, és ezzel szemben semmilyen osztalékra nem lehet számítani, hiszen nonprofit tervekről van szó.

A magyar állam viszont – hangzik a további érv – kedvezőbb feltételekkel (értsd: olcsóbban) tudná a gázt beszerezni, mint az E.ON. Az E.ON-nak hat országból 1,2 billió köbméterre van szerződése. A magyar szükséglet 11-12 milliárd köbméter. Talán mondani sem kell, hogy nagyobb mennyiséget olcsóbban adnak. Nem tűnik gazdaságilag megalapozottnak, hogy a kis magyar igényt kielégítő árumennyiséget kedvezőbben lehetne beszerezni, mint amit az E.ON tud elérni.

No de a biztonság! Külföldi cég rendelkezik a magyar tárolókapacitással, a gázellátás folyamatos kielégítésének a lehetőségével! No igen. Az E.ON majd a hátán viszi el a gáztározókat, és Csapnál elzárja a csapot. Amit persze a kormány adott esetben meg tud akadályozni.

Pátoszom elszállt. Mellem lelohadt. De mégis: miért van szükség erre az értelmetlen, soha meg nem térülő beruházásra, ami sem gázárcsökkentéssel, sem pedig nagyobb biztonsággal nem jár? Esetleg állások kellenek kedvenceknek? Privatizálni akarják majd később – nyilván megfelelő áron és megfelelő személyek számára – ezt az üzletágat? Nem tudom. Csak átverve érzem magam.

Szirtes I. János kandidátus