Ha egy államnak van pénze visszavásárolni a saját területén működő közműcégeket, az jó. Miért ne lenne az? Egy ideális társadalomban az állami cégek vezetői minden erejükkel a cég eredményes működtetésén munkálkodnak. Az államnak joga van arra, hogy lemondjon e fáradozások eredményéről, vagyis az osztalékról. Például úgy, hogy a cégnek cserébe csökkentenie kell a tarifáit. Mindemellett az állam jó gazdaként biztosítja a cégek fejlesztési forrásait, idejekorán felfogja a kicsurranni próbáló állami forintokat, s ha az élet úgy hozza, a bezárástól sem ijed meg. Ha Orbán Viktor ezt érti nonprofit közszolgáltatások alatt, semmi kivetnivalót nem látok benne. Sőt azt is aláírom, hogy ami az „elmúlt nyolc évben” közműtarifák címén zajlott, az a legnagyobb jóindulattal is csak lobbiszagú handabandának nevezhető.

Mégis, miért érzem azt, hogy ebből megint nem a választópolgárok jönnek majd ki jól? Azért, mert a magyar társadalom távol áll az ideálistól. Klasszikusokat idézve: egyelőre félázsiai jegyeket mutat.

Különösen igaz az állami, a Fidesz-közeli cégekre, de sajnálatosan nem kivételek a privatizált társaságok sem. A közműszektorban hatalmas pénzek mozognak: itt senki sem szent.

Ahogy hallunk az állami MVM-ből kisíbolt milliárdokról, úgy ismerhetjük a Fidesz-közeli cégeknek csurranó-cseppenő-ömlő megbízásokat is. De, fájdalom, a közműcégek magánosítása sem hozta az úgynevezett nyugati kultúra meghonosodását. Az idehelyezett, a magyar kiküldetést sokszor büntetésként megélő külföldi cégvezetők PR- és lobbihadosztályai mára kifáradtak, így néhányuk abba is hagyta a jópofizást, és viszi, ami még mozdítható. A privatizált cégek nem különösebben hatékonyabbak, átláthatóbbak, mint az államiak, termékeik nem olcsóbbak. Ha lopnak, maguknak lopnak.

A Fidesz, fájdalom, ezt irigyelhette el. Néhány kamu reklámmegbízás Fidesz-közeli csoportoknak? Mi az? Aprópénz. Nekik az egész kell. A Fidesz kormányon bizonyára ezért nem jeleskedett a korábban oly hevesen sejtetett „pénzkitalicskázások” meg „elképesztő csatornák” feltárásában. Ezek javarészt ma is benne lehetnek a tarifában. Az ígérgetésekből lett is egy átlag évi 4-5 százalékos tarifaemelés (az iparnak meg vagy 40-50), amit a kormány még mindig befagyasztásnak lát.

Amikor az Orbán-kabinet céget vásárol, sosem ijedős angolkisasszonyok ülnek a másik oldalon. Pénzt kérnek. Afelől nincs kétségem, hogy a kormány, ha akar, bármennyi pénzt le tud akasztani cégvételre. (Ez történt például a Mol 21 százalékának visszavételekor is. Őszintén nem értem, hogy ha már összejött ez a félezermilliárdos kiadás és vele a most százmilliárdos bukta, miért emlegeti azóta is a miniszterelnök az ügyletet a sikerei között.) Szóval, ha akar, vesz. És a szolgáltatás minősége sem fog nagyot esni. De igazán jól bizonyára a Fidesz gazdasági hátországa jár vele. Ne aggódjunk tehát: lesz áram és gáz – csak már Fideszisztán kegyelméből.