Ez utóbbin igyekszik változtatni a német kormányfő. A Spiegel nyomán a teljes német sajtó világgá kürtölte a hét végén: új európai szerződést készítene elő a kancellár, amely a politikai unió irányába lökné Európát. Merkel cáfolta, hogy használta volna az inkább jogi nehézségeket felidéző konvent szót, de az ARD-nek adott vasárnapi interjúban valójában még tovább is ment: olyan Európát szeretne, ahol nemcsak a költségvetéseket ellenőriznék és hangolnák össze, hanem a szociális kiadásokat, az adórendszert, de még a kutatás-fejlesztésre fordított összegeket is. Mert hiába kesereg Európa azon, hogy lemarad a technológiai versenyben, ha egyes országok a GDP 3 százalékát költik a kutatás+fejlesztésre, mások meg ennek a töredékét – magyarázta a fizikus végzettségű kancellár.

Merkel hónapok óta sürgeti a szorosabb politikai uniót, amelynek magvait még tavaly decemberben Nicolas Sarkozyvel hintették el, ám akkor nem sikerült kellő támogatást összeszedniük. A májusi francia választások óta egyértelmű, hogy az új francia vezetésre egyelőre nem számíthat. Eközben az euróválság mélyül, a német lakosság körében teret nyert az euroszkepszis, a német Ifo index borúlátást jelez a német vállalatoknál is.

Eljött hát a tettek ideje. Angela Merkel kétfrontos harcot hirdetett: csütörtök óta nagyszabású EU-kampány zajlik Németországban, vezető színészekkel, sportolókkal, politikusokkal, akik Európát, a kontinens összetartozását, a közös értékeket reklámozzák. A kampány előkészítheti a lakosságot egy a közeljövőben megrendezendő népszavazásra is, amelyen Németország és Európa kapcsolatáról kell majd dönteni. Ha ugyanis új EU-szerződés lesz, ez alighanem megkerülhetetlen.

A másik harc az európai küzdőtéren indul: képesek, hajlandók-e az európai országok vezetői összefogni, vagy ragaszkodnak kiskirálystátuszukhoz? Meddig adható el a választópolgároknak az a populista szöveg, hogy Brüsszel, az eurokraták, az integráció felelős a válság elmélyüléséért? Felülkerekedik-e az az érvelés, hogy a válság épp azért mélyült el,mert mindenki a maga módján, összevissza kezelgette azt? Kevesen fogadnának arra, hogy az új EU-szerződés még idén terítékre kerülhet, de hát Merkel kancellárságáért se adtak volna egy lyukas garast tíz évvel ezelőtt. Amit a német „keresztanya” megfogalmazott, nem más, mint Európa egyik menekülési útvonala: újragondolt demokratikus legitimációval, közvetlenül választott európai elnökkel, összehangolt gazdaság- és külpolitikával, kiegyensúlyozottabb életszínvonallal és egységesebb munkamorállal.

Van más út is, csak az a kiskakas szemétdombjára vezet.