Valamikor én is úgy véltem, hogy a mindent egy kézben tartani vágyó, diktatórikus törekvéseit akkor még rejteni igyekvő kétharmad túl nagy hatalommal ruházta fel a „független” Médiatanácsot. Az utóbbi hónapokban azonban rájöttem, hogy ennek a sebtében létrehozott szervezetnek hatalma semmi, de függetlensége nyilván még annyi sincs. A történteket ugyanis csak úgy tudom értelmezni, hogy parancsba kapták: el kell hallgattatni a Klubrádiót. A parancsot pedig akkor is végre kell hajtaniuk, ha hülyét csinálnak magukból.

Persze IQ-problémát is jelezhet, hogy még mindig úgy bámulnak a benyújtott lapok aláíratlan „másik oldalára”, mint borjú az új kapura. Ha egyáltalán vannak előttük másik oldalak. Az összes szöveget tartalmazó –kinyomtatott, megszámozott és aláírt – oldalt ugyanis a pályázati kiírás szerint be kellett szkennelni, és digitális formában is be kellett küldeni CD-n, amelyen a virtuális oldalaknak nincs „másik oldaluk”, amelyet a Médiatanács szerint szintén alá kellett volna írni a pályázónak.

A fél tucat CD-másolat kötelező benyújtásának csak az lehetett a célja, hogy a tanács tagjai a pályázatokat a komputereik képernyőjén olvashassák. Ez a papírspóroló módszer dicséretre méltó, de a képernyőn megjelenő oldalnak itt sincs másik oldala.

Persze vannak, akik nem szeretnek hosszabb szövegeket képernyőn olvasni, de minden komputer felajánl különböző lehetőségeket az elektronikus szövegek kinyomtatására. Ilyen az egyoldalú vagy kétoldalú nyomtatás. Ha a papírspórolás érdekében az utóbbi opciót választjuk, a kinyomtatott dokumentumnak sem lesznek üres oldalai. (Legfeljebb az utolsó oldal lesz üres, ha páratlan oldalszámmal fejeződik be a dokumentum.)

Lehet azt mondani, hogy csak a papíron benyújtott pályázat számít jogi szempontból, és azon kell minden lap minden oldalát megszámozni és aláírni. Viszont minden lapnak hat téglalap alakú oldala van, hiszen mint minden test, a papír is csak 3 dimenzióban létezhet. Az Európában használt A4-es lapnak van két 210×297 mm-es, két 297×0,1 mm-es és két 210×0,1 mm-es oldala. Az utóbbi négy oldal aláírása problematikus lehet, de elméletileg nem lehetetlen. Viszont ezeknek a keskeny oldalaknak a számozására a Médiatanács minden lap minden oldalának aláírását és számozását megkövetelő határozata előtt nem alakult ki semmiféle konvenció. Bár valóban szőrszálhasogatás lenne, de egy további elutasítás érdekében megkövetelhetik azt is, hogy minden él felét az egyik (írást tartalmazó) 210×297mmes oldalhoz tartozóként kell számozni, a másik felét a másik, (az üres) oldalhoz számítva.

Elképzelhető, hogy ebben is követ majd minket egész Európa; ez esetben valószínű, hogy a nanotechnológia-ipar kifejleszt nyomtatókat, amelyek képesek a keskeny oldalakat is beszámozni, és aláírással ellátni. Ha Európa ezt a hungarikumot nem veszi át, csak hazánk számára aligha fejleszti ki bárki is ezt a nanotechnológiát. Ekkor azonban úgy is eleget lehet tenni a Médiatanács követelményének, hogy a mai tipikus 80 gramm/m2 súlyú nyomtatópapír mellé kifejlesztünk egy 8000 gramm/m2 MTPP-t (Médiatanács pályázati papírt), amelynek 10 mm-es vastagsága megengedné minden lap mind a hat oldalának megszámozását és aláírását.

Mindez nem annyit jelent, hogy hülyének tartom a Médiatanácsot. A helyzet sokkal rosszabb, mert ha nem hülyék – csak a bátornak mondott vak lóra emlékeztetnek, amely fejjel megy a falnak –, akkor döntéseiket valóban csak úgy lehet magyarázni, hogy mindenáron teljesíteniük kell az ukázokat. Akkor viszont fennáll a farkas és bárány Ezópus meséje szerinti esete, amely arra példa, hogy „mit sem ér a jogos önvédelem azok szemében, akik arra határozták el magukat, hogy jogtalanságot cselekedjenek”.

„A szabad sajtó minden szabadság szülőanyja”, mondta Adlai E. Stevenson, s e szavaiból az következik, hogy szabad sajtó nélkül a szolgalelkűség felé hanyatlunk. És legfőbbképen az, hogy ilyen körülmények között nem létezhet szabad választás. Sokkal többről van tehát itt szó, mint a Klubrádió-báránykáról. Ha a bíróságoknak nem sikerül megfékezniük ezt a médiamegfélemlítésre, -felfalásra kreált farkast, elszabadulhat a pokol, amelyben a centrális hatalom az egyeduralmának fenntartása és megszilárdítása ellen kiállóknak helyt adó minden fórumot felszámolhat, amikor számára szükségessé válik (például a következő választás közeledtével, bármikorra írattatja is ki). És persze más területekre is kiterjedhet a Csernobil-szindróma, ahol ugyanis nem technikai vagy véletlenszerű emberi hiba vezetett a katasztrófához, hanem a diktatúra felülről érkező utasítását vakon követő engedelmesség: a helybeli mérnökök látták ugyan, hogy a Moszkvából elrendelt teszt megfékezhetetlen láncreakcióhoz vezethet, de nem merték leállítani, mígnem a folyamat megfékezhetetlenné vált.

Az egyedi hülyeség nem ragályos, így csak nagyon korlátozottan káros a társadalomra. Az intézményesített, felülről vezényelt, gyűlölködő, a másként gondolkodókat ellenségnek tekintő, önmagát az egyedüli igazság kútfejének tartó hülyeség viszont úgy terjedhet, mint a parlagfű: feladhatjuk a nyugodtabb lét minden reményét, ha nincsenek, akik kiállnak ellene, és nem teszünk meg minden tőlünk telhetőt a kiállást lehetővé tevő szabad fórumok védelmében.

A Klubrádió csak próbalufi: ha sikerül elhallgattatni, a magát bebetonozni vágyó hatalom sorra bedarálhatja az őt nem egyértelműen kiszolgáló fórumokat. Ha tömegtüntetések helyett továbbra is birkaként tűrjük, hogy a Médiatanács a bírósági döntések ellenére is újra meg újra megtagadja a szerződéskötést a nyertes pályázókkal, előbb-utóbb teljesen az internet virtuális világának a katakombáiba szorulunk. Persze az e-szamizdat többeket érhet el, mint a valaha titkon sokszorosított, kézről kézre adott pár ezer példány, de akkor annak csak egy már belülről bomlásnak induló folyamat kovászaként, az egyre szabadabb sajtó ösztökélőjeként kellett szolgálnia.

A nyolcvanas években elég volt, ha a többpárti demokráciáért küzdő pár tucat elkötelezett bátor harcos által vezetett pár száz aktivistát és pár ezer követőjüket érte el a kormány elleni kiállásra és összefogásra buzdító szamizdat. Az azóta megvalósult többpárti rendszerben a választásokon milliókat kell a demokrácia védelmére mozgósítani. Ez minden eddiginél fontosabb lesz a következő kampányban, tekintetbe véve, hogy a korrumpált választási törvény milyen hátrányos helyzetbe hozta a demokratikus ellenzéket. Sőt már a kampány előtt is szükséges lesz ez a mozgósítás, hiszen a beharangozott regisztráció még a választási részvétel elé is akadályokat állíthat.

Ne áltassuk magunkat: ezek legyőzésére és az apátiába menekültek mozgósítására annyi esélyünk sem lesz, mint egy jégkockának a pokolban, ha a demokrácia hívei nem fognak össze már most a még meglévő fórumok védelmében, a szabad sajtó megerősítéséért, szemben a kormánypárti, mindent bekebelezni kész médiabirodalom-polippal. Nem hagyhatjuk, hogy a hatalomvesztés paranoiája a szólásszabadság megcsonkításához vezesse a sajtó feletti teljhatalommal felruházottakat, még akkor sem, ha akár a hülyeség bélyegét is vállalják, hogy céljukat elérhessék.

A szerző közíró

Szignált első, üres hátsó oldal, de lehetne további négy is