Iskolasorrend
Mitől jó egy iskola? A napokban jelent meg a középiskolákat sorrendbe rakó legújabb kiadvány. Alig különbözik attól, amelyet néhány hónapja tett közzé egy másik szaklap. Az értékelők az iskola tanulóinak eredményei alapján alakítják ki a sorrendet. Hány végzős jutott be egyetemre? Hányan tettek közülük nyelvvizsgát? Milyen eredményeket értek el a diákok az országos tanulmányi versenyeken? Van sorrend, ahol a tanulmányi eredmények mellett az iskolát más szempontokból is mérik: kollégium, szakkörök, tehetséggondozás, számítógép-hozzáférés.
Látom a kommentárokból, mennyire felbőszít sokakat egyes fővárosi „elitiskolák” bérelt vezető helye. Megjelenik a vitában a kezelhetetlen vidék-főváros ellentét is. Elitiskolák vannak máshol is, az országnak szinte minden csücskében. A sorrendet bírálók felvetik, hogy az eredmények nem jelzik, ha a diákok külföldön tanulnak tovább, és azt is igazságtalannak tartják, hogy a kétnyelvű iskolák learatják a nyelvvizsga által szerezhető pontokat. A vezető iskolát pedig leszólják, hogy „kockafejűeket képez”.
Csakhogy ez nem igaz. Az iskola tükrözi a társadalmat, és egyben kritikája is annak. Azok az iskolák eredményesek tartósan, ahol sikerült megőrizni a tradíciókat, vagy viszonylag gyorsan, tizenöt-húsz év alatt új tradíciókat teremtett néhány erős és nyitott tanárszemélyiség. A megőrzés egyik eleme az iskolához való hűség, hogy vannak öregdiákok, hogy azok vállalják, hol tanultak. Én is számon tartom egykori iskolatársaimat, és valamennyire a magaménak tartom az ő eredményeiket is. (Ez persze tévedés.)
A sikeres iskolák őrzik a tanítványok és tanárok emlékét. A sikeres iskolákban maradnak a tanárok kis fizetésért is, és a tanárok tanítványai visszamennek tanítani oda, ahol végeztek. A családok is visszatérnek az iskolába. A tradíció része a szülőközösség.
Azt tapasztalom, hogy ezek a tanárok komolyan veszik az iskolai szellemet, azt is, hogy ki vezeti őket. A rendszerváltást valódi iskolai, pedagógusi lázadások előzték meg. Szinte forradalmas idő volt, a tanárok szembefordultak a nyakukba rakott alkalmatlan direktorokkal. Kíváncsi vagyok, hogy ezek a sikeres iskolák miként viselik el a mostani kurzus hasonló politikáját, a kinevezési, tanterv-meghatározási önkényt?
A listán alig-alig van egyházi iskola. Amelyek szerepelnek, régen is sikeresek voltak. Nincsenek ott a szupergazdagok iskolái. Azt gondolom, hogy az ország első középiskolái még fenntartják a műveltségére büszke és független polgár ideálját. A minőség az ideológiájuk. Az iskolarendszer megrendszabályozása, centralizálása ez ellen a szellemi függetlenség ellen van. A harmincas éveket álmodja vissza a hatalmi retrokonzervativizmus az oktatásba. Ez az elitiskola értékőrzését is fel akarja számolni. A nevelési, a demokratikus, független polgári tradíciót.
