Az ombudsman arra hívja fel a figyelmet, hogy a hatóságok képtelenek a hatékony fellépésre, ha valamelyik szülő a válás után külföldre viszi (szökteti) a volt házastársnak ítélt közös gyermekeket. 

Ilyenkor még az sem világos – mutatott rá az alapvető jogok biztosa –, hogy a rendőrségnek vagy a bírósági végrehajtónak kell-e intézkednie az eltűnt gyerekek felkutatása érdekében. A vizsgált konkrét ügyben a két eltűnt kislány nemzetközi körözését csak hónapokkal az anya bejelentése után rendelték el. Efféle helyzetekre egyre gyakrabban kell számítani, hiszen ahogy nyílik a világ, úgy kötnek egyre többen házasságot külföldi partnerrel.

Most a bírósági verdiktet semmibe vevő szülő ellen nem lehet nemzetközi elfogatóparancsot kiadni, mert a gyermek elhelyezésének megváltoztatása mindössze egy évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható vétség. A nemzetközi jog szerint viszont a tettest külföldön csak akkor kerestethetik, ha a cselekményét egy esztendőnél hosszabb ideig tartó börtönnel fenyegetik. Így hát a lányokat nem is a libanoni hatóságok kutatták fel – ugyanis végül ott kötött ki a magyar-román apa –, hanem az elkeseredett anya más kapcsolatok révén jutott a nyomukra.

Elsőként talán Mehmet Karcsika esete döbbentette rá a közvéleményt, hogy valami nincs rendben e téren. Őt török-magyar állampolgárságú édesapja 2004-ben csempészte ki az országból a mamájuk elől. A kis fiút sem a hatóságok találták meg, hanem egy magyar alapítvány által felajánlott, négyezer eurónyi nyomravezetői díj segített. Igaz, Karcsika végül – saját döntése alapján – Törökországban maradt, és ebbe édesanyja is beleegyezett.

Az ombudsman által most feltárt problémák szerencsére elég könnyen orvosolhatók, hiszen elég újraszabályozni a rendőrség és a bírósági végrehajtók közötti kapcsolatot, de az sem jelenthet túl bonyolult feladatot a kodifikátoroknak, hogy valamilyen tényállás büntetési tételét egyről két évre emeljék. S ha ezt megteszik, semmi sem állhat útjában a nemzetközi elfogatóparancs kibocsátásának.

A hatósági huzavonára azonban a jogszabályi környezet sem adhat magyarázatot. Az ügyben az anya bejelentése után tíz nappal rendelték el a gyermekek belföldi körözését, s másfél hónapig tartott, mire döntés született arról, hogy legalább Magyarországra érvényes elfogatóparancsot adnak ki az eltűnt férfi ellen. Bőven adtak volna tehát időt neki az ország elhagyására, bár ő erre nem tartott igényt, elment jóval korábban.

A nemzetközi körözés kibocsátására sem kellett volna több mint négy hónapot várni, ha a bürokrácia gépezete kissé olajozottabban működik. Akkor gyorsabban kitalálhatják, hogy az apát kiskorú veszélyeztetésével is lehet gyanúsítani, és ennek a cselekménynek már öt év a maximális büntetési tétele, vagyis: kiadható a nemzetközi körözés. Amire viszont ezt meglépték, az anya megtalálta a volt férjet – Bejrútban.

A történet happy enddel zárult, hiszen az asszony visszakapta a lányait. Arról pedig már az igazságügyért felelős minisztert kellene megkérdezni, hogy miért nem kérte a gyermekeit jogellenesen elhurcoló apa kiadatását Libanontól. A tárcavezető nagyvonalú gesztusa után már esély sincs rá, hogy valaha is felelősségre vonják.