Éppen az mutatja az ágazat szűnni nem akaró problémáit, hogy évszázados cégek híres márkákkal a kezükben is bajba sodródhatnak, és össze is dőlhetnek szinte bármikor. Elég, ha a Bábolnát vagy a Herzet említjük. Melléjük sorol most be a Gyulai Húskombinát, amelynél nagyobb múltú, ma is működő magyar céget keveset találunk. Még azt sem mondhatjuk, hogy a politika lopta volna szét, vagy a szerencselovag privatizőr juttatta tönk szélére a hozzá nem értő vállalatvezetéssel. A Gyulai magyar szakmai tulajdonos kezében van, amely a lehető legmélyebben gyökeredzik az agráriumban. A cég mégis bajban van. A híres márka sorsa emblematikusan mutatja a magyar agrárium bajait is. Azt az elvesztegetett két évtizedet, ami a rendszerváltás óta eltelt. Azt az időszakot, amelyben a magyar mezőgazdaság sok területen nemhogy közeledett volna a világ élvonalához, inkább leszakadt attól. Nagyon kevés olyan ágazata van, ahol tudatos építkezést láttunk volna.

A tőkeszegénység, az összefogás és koordinálatlanság hiánya, a gyakorta változó, sokszor a területhez nem értő, azt csak leraboló tulajdonosok, a hosszú távú, netán kormányzati ciklusokon átnyúló modernizációt is lehetővé tevő programok hiánya együtt eredményezte a helyzetet, amelyből nincs rövid kiút. A Gyulait meg lehet menteni kormányzati hátszéllel, de a mögötte agonizáló ágazat bajaira nincs gyorsan ható gyógymód.