Hallgatósága szeme láttára változott át egy pillanatra Darth Vaderré Orbán Viktor a nagykövetek évi értekezletén. Tavaly még csak összeráncolt homlokú, realitásérzéke után kapkodó politikusként lépett fel, a külföldi sajtó elleni hadakozásra szólítva fel a nagyköveteket. 

Tegnap már némi fenyegető éle is volt a beszédnek: súlyos bajok lehetnek abból, ha a nagykövetek és a kormány más kontextusban értelmezi a dolgokat – mondta, mert eredményt csak fegyelmezett katonákkal lehet elérni. Látom már: jönnek nemsokára a birodalmi rohamosztagosok, lehet a ruhatárba fáradni a sisakokért. Az erő a miniszterelnökkel van, elég kinyújtania a kezét, és rangidős misszióvezetők kapnak rémülten a torkukhoz.

Orbán már korábban értésre adta, hogy nem elégedett a Külügyminisztérium teljesítményével. Nem magyarázzák jól a bizonyítványt, nem intézik el, hogy fogadják őt fontos politikusok, nem gördítenek vörös szőnyeget a lába elé, amikor – nagy ritkán – Nyugatra merészkedik. A külügyet lefokozták, betagosították a Szijjártó-féle államtitkárság alá. Eközben a külpolitikát – amely inkább emlékeztet ámokfutásra, mint stratégia megvalósítására – olyan kormányfő viszi, akinek saját országáról is (torz) képe van, a világot pedig félreérti.

A külügy tapasztalt és sokat megélt diplomatái hallgatnak, féltik a megélhetést, rettegnek a főnöki haragtól. Az a külügy, amely a késő kádári korban a rendszer avantgárdja volt, mert nyitni a világ felé, mára lényegében megsemmisült. Lehet, hogy próbálták jelezni a központnak, hogy finomítani kellene a retorikán, óvakodni az EU-ellenes kirohanásoktól, de ez inkább haragot váltott ki. Az önálló gondolat bűn: a Kossuth téri kottától nem lehet eltérni.

Nem marad más, mint hallgatni, amint a kormányfő hangsúlyozza, hogy Közép-Európa jól kezeli a válságot, és benne mi egyenesen remekül. Na jó, egy kicsit lemaradtunk a csehektől és a lengyelektől, ezért csökkentsük arcunk és mellényünk méretét, javasolja. Mintha nem tudná, hogy ezek sosem tartoztak a diplomácia megszokott kellékei közé. Marad az Európa-ellenes kampány. Igen, a válság kilőtte a hónunk alól a nyugat-európai mankót, de azért szorgoskodott ezen rendesen a kormányfő is. Igen, Brüsszel (és a nyugati nemzetállami vezetők) nem jeleskednek a válságkezelésben, de – a számok szerint – mi sem. Európát lehet simfelni, ám akkor találjunk más vadászterületeket! Korszerű Ázsia felé nyitni – mint ahogy a nagyköveti értekezlet idei díszvendége, az ASEAN thaiföldi főtitkárának meghívása ezt hivatott jelezni –, de kéne hozzá stratégia. Ám úgy fest, a thai úr azért jött, mert más nem fogadta el a meghívást. Még egy jó kis kínai vagy orosz autokrata sem akadt.

A problémák megoldása helyett Brüsszel Hold- és Mars-stratégiákat gyárt – vádaskodik a mi kelet-európai Darth Vaderünk, ahogy eligazítást tart vazallusainak a félkész Halálcsillagon. Csak azt nem tudni még, hogy a bázis épül vagy leépülőfélben van.